Azt terveztük, hogy a Bayern lekaszabolása után írunk végre egy ajnározósat a Realról, így most kissé tanácsatlanok vagyunk, lehetséges, hogy Mourinho végzetesen rosszul osztotta  be a sötét erőt?

A Real az idén olyan volt, mint Darth Vader, szinte sugárzott belőle a gyilkos energia, a kíméletlen felsőbbrendűség, ahogy mérkőzésről-mérkőzésre cafatokra aprította szerencsétlen áldozatát. Egészen március idusáig szinte hibátlan zajlott a pusztítás, leszámítva a Barcelona elleni kötelező kisiklást, de hát tizenegy Yoda még a nagyúrnak is sok. Aztán  tavasszal jött egy meglepő döntetlen a Malaga ellen, meg a Villarreal ellen, meg a Valencia ellen. Nem zsinórban, de egy hónapon belül. A biztosnak tűnő laliga korona így sincs közvetlen veszélyben, de a pezsit még azért ne tessék hűteni.

Az elmúlt fordulókban mutatott bajnoki formát persze úgy is lehetne értelmezni, hogy rápihentek az elődöntő-Barca-elődöntő szendvicsre, de a tegnap este alapján inkább az volt a benyomás, mintha bizony a Real kissé belefáradt volna a padlógázzal végighajtott idénybe. Ami nem lenne akkora meglepetés, tekintve, hogy már a szezon első tétmeccsén - még augusztusban(!) - maximális fordulatszámon pörögtek, és egészen a Malaga elleni ikszig (2012.03.18) szilaj vágtában hányták (fény)kardélre a komplett spanyol bajnokságot, meg aki a BL-ben az útjukba került. Mindez azonban akkor ért volna igazán sokat, ha a felépített előnyből nem a Villarreal, vagy a Malaga elleni ikszet kell kigazdálkodni, hanem telik belőle most szombaton akár a "b" csapattal is kifutni a Camp Nou gyepére. Ennyire viszont már nem állnak jól. Éppen ezért lett volna szükség egy ellentmondást nem tűrő produkcióra az Allianz arénában, ami viszont szintén elmaradt.

"Hazafelé"

Ha madridiak volnánk, azt találnánk a legaggasztóbbnak, hogy a bajorok nem is játszottak valami észvesztően jól. Schweini betlizett, Robben halovány volt, Jerome Boateng meg úgy általában mintha nem nagyon vágná miről is szól a belső védő posztja, hogy csak a három leggyengébb teljesítményt nevesítsük. Najó negyediknek még Gomez, aki csúcsformában bizonyára nem egyetlen gólt szerez ennyi helyzetből. Őszintén, nem gondoltuk volna, hogy Mourinho félelmetes Realja ellen mindez beleférjen, ha nem is bőven, de bele. Hogy egy jó közepesen játszó Bayern ne kapjon kínos leckét abból, mi a különbség az elit és a mégelitebb közt. De nem kaptak. A továbbjutás persze nem dőlt el, a Bernabueban nem akkora ördöngősség két góllal kikapni, viszont már az is látszik, hogy azt a meccset a Madridnak sem lesz könnyű lehozni nulla kapottal.

Miként Ronaldo nem tudta bizonyítani, hogy annyival jobb játékos volna Ribery-nél, úgy Mourinhonak sem sikerült túljárnia Heynckes eszén, ami azért meglepő (mármint az utóbbi). A speciális luzitán leginkább Özil és Di Maria csereberélésével próbált meg zavart kelteni, de egyik megoldással sem lehetett maximálisan elégedett, leginkább azért mert Özil kelletlenebbül védekezik, mint egy öregedő Sztojcskov, Di Maria meg eszelősen gyors és igen vehemens ugyan, de nem egy szellemi központ. Xabi és Khedira hozták magukat, de különösen Alonso elég lelakottnak tűnt a mérkőzés utolsó harmadában, összeségében pedig a Gustavo, Schweinsteiger, Kroos trió uralta inkább a középpályát, ha nem is nyomasztóan.

Azt tudtuk, hogy a bajorok belső védelme nem éppen betonbiztos, azon viszont őszintén meglepődtünk mennyire zavarba hozható a Real a beívelésekkel (lehet, hogy egész évben kizárólag a Barcelona ellen készültek?). Mondjuk, ha a Bayern védők Özil góljánál bemutatott össznépi produkciójából indulunk ki, akkor fogyhat a szufla bármennyire a madridi Darth Vaderből, valójában nincs miről beszélnünk, ez a bejegyzés pedig tárgytalan. Ilyen fejetlen szaladgálással a Bernabeu vesztőhely.

Ha viszont Cé megint "csak" egyetlen gólpassz erejéig bukkan elő, mint tegnap a második félidőben és Ramos megint elfelejti néha követni Gomezt, mint tegnap vagy háromszor tette és az egyre inkább rizikófaktor Coentraonak egy jó napot kifogó Robben jut, vagy egy olyan bíró aki megadja a labdátlan ember felrúgásáért elvileg járatos tizenegyest, a csereként érkező Marcelót pedig kiállítják, ahogy az dukált volna... szóval nem lesz egyszerű a visszavágó. És még ott van előtte a hétvége, aminek már rég nem kéne számítania, undok kis Yodákkal, akik ellen még a minden is kevés lehet. Nehéz bármit is leolvasni a rettentő maszkról, de mintha a szuszogás egy kicsit szaporább lenne.