Nem csalás, nem ámítás, ilyen az argentín bajnokság, egy pontra az éltől osztályozóért küzd a CA Tigre, és mindezt azért, mert ez előző két szezont elk'rták, a kiesési szisztéma pedig nem felejt. Érteni értjük, átérezni meg sosem fogjuk tudni a környéken népszerű, így Argentínában is üzemeltetett apertura-clausura (egy év, két bajnokság) rendszert, amit viszont a kieséssel művelnek, az egyenesen felfoghatatlan. A dolog úgy kezdődik, hogy egyszerre két tabella van használatban, az egyiken az aktuális bajnoki vetélkedés pontjai gyűlnek, míg a másikon a kiesésről döntő százalékok próbálnak egymást taposva felkapaszkodni a sötétségből. Előbbi listán, azaz a 2011-2012-es Clausurában a Tigrisek a büszke harmadik helyen feszítenek, egységnyivel lemaradva az elsőtől. Kiscsapatról lévén  szó, gondolhatnánk, de jó lehet manapság gondtalan Tigre drukkernek lenni. De csak azért, mert nem láttuk a másik táblát. Ezen ugyanis a kihalás réme fenyegeti a vörös zónában található bajnokaspiránst, az osztályozó jelenleg 19 ezredre van tőlük, a biztos bentmaradás pedig 75-re. Merthogy a kiesésről az utolsó három idény göngyölített átlaga alapján döntenek (vagy ahányat a csapat az élvonalban töltött). Vagyis két jó évet követő esztendőben nem lehet kipottyanni, ellenben két bűnrossz utániban képtelenség bennmaradni. Mindebből kitalálhatták, hogy a tavasszal 7 meccsen 14 pontot gyűjtő Tigre a múltban nem muzsikált valami fényesen, tavaly még hagyján, viszont a két évvel ezelőtti ősz a maga 19 mérkőzésen gyűjtött 8 pontjával máig kísért. Az esélyek átekkintése előtt lássuk a különös táblázat.

Annyit Bolyai-díj nélkül is meg tudunk állapítani, hogy a jelenlegi két pont per mérkőzés ütem tartásával akár az 1.289-es átlagot is elérhetik az idény végére, ami valószínűleg elég a sima bentmaradáshoz. Ha viszont a tavaszi gyűjtögetés ritmusából következő 24 pityke helyett csak 21 kerülne végül tarsolyba, úgy jelen állás szerint készülhetnek a helyosztóra, ha pedig még hárommal kevesebb, akkor lehet hívni a liftet lefelé. Mindezt úgy, hogy ősszel hetedikek voltak, most meg holtversenyben másodikok. Hogy mennyire fair ez a szisztéma és milyen üzenettel bír két szezonnal később vezekelni a múlt bűneiért, ezen őszintén szólva nem gondolkodtunk. Az idei szárnyalásért dicsérendő mester, Rodolfo Arruabarrena (a Pellegrinis Villarealból) valószínűleg nagy kib'szásnak érzi az egészet, míg önök közül páran tán már bele is szerettek az "akkumulált múlt" intézményébe és az általa sugallt történelmi felelősségbe. Mielőtt azonban bárki mélyebb értelmet gondolna a rendszer mögé, a furcsa szisztémát azért hívták életre, mert különben kiesett volna a River Plate. (1983)

(A fenti fényképen Ezequiel "Lechuga" Maggiolo, a csapat legendája szerepel, leginkább azért, mert a beceneve azt jelenti, hogy saláta.)

Ui: emlékeink szerint volt egy magyar játékos, aki bemutatta a posztban említett mutatványt, azaz egy szezonban lett bajnok az anya-egyesületével és esettt ki azzal a gárdával, amelyiknek kölcsön adták. A neve az istennek sem jut eszünkbe. Valaki?

Számolgatós kedvűeknek itt a jelenlegi állás: