És még az angol bírókra mondják, hogy túl elnézőek. Az éjjel játszott Vasco da Gama (BRA)-Universitario de Deportes (PER) Copa Sudamericana negyeddöntő (végeredmény: 5-2) valószínűleg a legjobb meccs volt, amit az idén nem láttunk. Alaphang megadására tökéletes a következő felvétel, melyen Nilton - a visszavágót két gólos hátrányból kezdő hazaiak középpályása - levegőbe ugorva, karaterúgással talpalja arcon ellenfelét, a spori orra előtt. Villan is a... sárga. Talán az öltözőben felejthette a pirosat, mert a frenetikus hangulatú és emlékezetes momentumoktól hemzsegő meccs második félidejében aztán elővette háromszor is. Pezsdüljön hát a vér a hallatlan döntés láttán, aztán tovább, mert a meccs összefoglalója sűrűbb, mint az osztrák gulyás.

A visszáságok után nézzük magát a mérkőzést. Juninho Pernambucanoék (a francia bajnokság egykori királya a Vascoban cséká manapság) múlt héten nulla-kettőre végeztek Limában, így otthon három góllal kellett győzniük a biztos továbbjutáshoz. Ami reálisnak is tetszett a 24. percben, mikor Diego Souza értékesítette a nagy 8-as faultolásáért megítélt tizenegyest. Ritkán látni ilyen egyértelmű büntetőt, konkrétan ketten háromszor szabálytalankodtak ellene a kapu torkában, még estében is belerúgtak egyet, biztos, ami biztos. Aztán viszont hidegzuhany, méghozzá káprázatos. Ruidíaz dropliból, belsővel nyeste át a kapust, mely bámulatos találattól edzője annyira megmámorosodék, hogy odarohanván hozzá érzelmes monológot lehelt a csatár magáéhoz vont orcájába (Fergie nyomán "facewarmer treatment"-nek neveznénk az eljárást, ha lennénk angol). Majd a sors is a brazilok ellen fordult egy megpattanó lövés képében, és máris elúszni látszott a vitorlás. Ekkor már tíz-tíz emberrel mindkét csapat, a mérföldről legyalogolt tizenegyessel feltűnést keltő Souza és a perui González (róla még később) mehettek zuhanyozni együtt a negyvenhatodikban, hogy miért az sajnos egyik felvételen sem szerepel (a bíró toleranciaszintjéből kiindulva valószínűleg megérdemelték). 

Balladai homályban hagyva, hogy miként sikerült a fordítás, maradjanak titkok is azon a videón (#haspotya!), de mire legközelebb előkerült a piros, már a rióiak vezettek 3-2-re (az Universitario szerencsés gólját szerző Rabanal masírozhatott idő előtt az öltözőbe). Emberelőnyben, és még szűken egy fél óra hátra, innentől már nem látszott lehetetlen küldetésnek az elődöntő, és végül sikerült is a hazaiaknak a továbbjutás. A delíriumot hozó ötödik találatot (nagyon finom) követő csoportos gólöröm hirtelenjében nem is tudjuk mihez hasonlít leginkább, hülyén imitált elefánttól a lustán kvitelezett cunnilingusig sok minden felmerül, önökre bízzuk. 

Ha bőven megnézné, akkor ezt a csinnadrattával körített, minden említett és említésre nem kerülő részletet tartalmazó összefoglalót ajánljuk:

Sietőseknek és kevéssé poétikus lelkületűeknek a rideg tények két percben:

És végül egy igazi unikum, közepesen bő összefoglaló, vonyító kommentátor és egyéb hozzáadott hang nélkül. Árad az atmoszféra. (Még egy kis tömegverekedés is került bele bónusznak):

Búcsúzóul azt az érdekes adalékot osztanánk meg önökkel a párosan kiállított perui Gonzálesről, hogy 2008-ban született gyermekét az Universitario kolumbiai kapitányáról, Mayer Candelo-ról és a portugál Simão Sabrosáról nevezte el Mayer Simão-nak. Ami annyira jól hangzik, hogy még akkor is helyes döntésnek kell tartanunk, ha az eképpen megtisztelt cséká a következő évben otthagyta a csapatot.