Az FC Sion kontra UEFA balhé jelenleg nem tűnik többnek egy mániákus prezident szélmalomharcánál, ám az ügy alapjaiban rengetheti meg a nemzetközi labdarúgás csúcsszervezeteit. Egykor Bosman is csak egy "kis színes" volt a hátsó oldalakon.

Hű sznobjaink bizonyára emlékeznek még az FC Sion dúvad elnökére, Christian Constantinre és megveszekedett csatározásaira Platinivel, Blatterrel, vagy aki éppen szembe jött. Noha legutóbbi írásunkban némileg kedélyesen meséltünk róla, könnyen lehet, hogy a fickót ideje volna véresen komolyan venni. Még az is megeshet, hogy végül ő lesz a faltörő kos, akinek sikerül lyukat ütnie Blatterék diktatúrába hajló függetlenségén. A megszállottan jogháborúzó elnök kezében ugyanis komoly aduk lapulnak, egyrészt éppúgy a svájci törvények vonatkoznak rá, mint a helvét székhelyű UEFA-ra és FIFA-ra, másrészt jelentős támogatókra számíthat a harcban.

Bár a labdarúgás irányítói minden eszközzel igyekeznek elrettenteni tagjaikat a vitás helyzetek polgári peres rendezésétől, valójában ők sem állnak a törvény betűje felett, különösen, ha egy svájci bíróság hozza az ítéletet. (Ezt például úgy használja ki elnökünk, hogy a bírósági határozatokat következetesen negligáló UEFA és FIFA adókedvezményének megvonását követeli, mondván nem támogathat a svájci állam törvényellenesen működö társaságokat.)

Ahogy az talán már közismert, említett szervezetek szeptember elején kizárták az FC Siont az Európa Ligából, mivel -szerintük- a svájci csapat jogosulatlanul igazolt új játékosokat a nyáron, akiket aztán jogtalanul szerepeltetett a Celtic elleni -győztesen megvívott- selejtezőkön. Egyes források szerint amúgy az UEFA eredetileg zöldet mutatott (miként a svájci szövetség is) és elfogadta a friss szerzemények nevezését, csakhogy a FIFA közbelépett, és a nemzetközi Sportdöntőbíróság (CAS) 2009 áprilisi ítéletére hivatkozva mégis kirúgatta Vanczákékat a sorozatból (a verdikt egy egyiptomi kapus kérdőjeles tisztaságú leigazolása miatt két évre mindenfajta transzfertől eltiltotta Constantin csapatát).

Mivel C.C. ebben az ügyben idén nyáron már nyert egy polgári pert a svájci szövetség ellen, nyilvánvaló volt, hogy az UEFA-t is bíróság elé fogja citálni a döntés miatt. Ez még szeptemberben megtörtént, Vaud kanton bírósága pedig lényegében arra utasította az európai szövetséget, hogy azonnal helyezze vissza a Siont az Európa Ligába. Amire Platini annyit mondott, lófa'. (Ami hivatalosan úgy hangzott, hogy "sajnos nem tehetünk semmit, mivel az ügy a tőlünk tökéletesen független(!) fegyelmi bizottság hatáskörébe tartozik". Majd a már említett CAS-hoz irányította a reklamálókat). Csakhogy a svájci bíróság ezt nem vette annyira jó néven, és ismételten felszólította a szövetséget, hogy legyen szíves helyet csinálni a Sionnak az EL-ben, mely kupa küzdelmei mindaddig érvénytelennek tekintendők, míg ez be nem következik. Ráadásként még napi ezer fran' büntetés is sóztak az UEFA nyakába, olajozandó a törvényesség mielőbbi helyreállítását.

Alig 30.000 fran'nal később (tegnap) aztán az európai szövetség honlapján megjelent egy közlemény, melyben úgymond eleget tesznek a bíróság felszólításának és felsorolják miféle lehetőségeket tudnának elképzelni a Sion reintegrációjára a sorozatba (a Celtic bent tartása mellett). Az első forgatókönyv szerint a csoport valamennyi eddigi eredményét törölnék és a korábbi bonyolításhoz hasonlóan az öt csapat egy-egy meccset játszana egymással. A második lehetőség, hogy a Sion csatlakozik a csoporthoz, ám az eredmények maradnak, a plusz nyolc meccset pedig, amit az eggyel több csapat jelent, valahogy beillesztik a naptárba. A harmadik opció, hogy a svájciak valamiféle később meghatározandó selejtező után, csak az egyenes kieséses fázisban csatlakoznak a mezőnyhöz. Minden attól függ, mondja az UEFA, hogy mikor és milyen döntést hoz az ügyben illetékes legfelsőbb fórum, a CAS. Merthogy a Sion csak akkor kerülhet vissza a mezőnybe, ha feladja a polgári peres utat és a Sportdöntőbíróság előtt bizonyítja igazát. 

Az UEFA javaslat sikere azon múlik tehát, hogy Constantinék hajlandóak-e a sport világában legfelsőbb bíróságnak számító CAS színe elé járulni az esettel, feladva a mindeddig sikeres, ám a legjobb esetben is csak évek múlva érvényesíthető döntéshez vezető polgári peres utat. 

De vajon mi történik akkor, ha az FC Sion nem fordul a hivatalosan elfogulatlan, ám függetlenségének tekintetében még saját tagjai által is kritizált szervezethez? Meddig vehetik figyelmen kívül Blatterék és Platiniék a számukra székhelyet és megannyi kedvezményt biztosító ország jogrendjét? Vagy tartják magukat a belső szabályaikhoz mereven, aztán, ha minden kötél szakad, legfeljebb majd elköltöznek Katarba?

Annyi lett a kérdőjel, hogy ideje segítségül hívnunk Zen-Ruffinenéket.

Alexander Zen-Ruffinen (ügyvéd, a képen nála a paksaméta) tíz éve Constantin jobbkeze, megannyi nagy bírósági csatát nyertek már együtt. Apja, Piermarco Zen-Ruffinen a Neuchatel-i Egyetem jogászprofesszora, a svájci szövetség egykori elnökhelyettese, a sportjog igazi nagyágyúja. Utóbbi serényen nyilatkozik az üggyel kapcsolatban, és elég érdekeseket mond (cikkünk címe is tőle származik).

Egyrészről arcátlan cinizmusnak bélyegzi Platini állításait a különböző bizottságok függetlenségéről, illetve saját hatáskörének szűkösségéről. Másrészt azt mondja, hogy az ügy már régen nem a lassan három éves igazolási mizériáról szól, a Sion ugyanis a polgári bíróságokon "erőfölénnyel való visszaéléssel" vádolja az UEFA-t. Márpedig ha ez bebizonyosodna, az borítaná az egész jelenlegi struktúrát. Olyan precedenst termetene, amely a Sionéhoz hasonló eljárásra sarkallná a labdarúgást irányító szervezetek döntéseivel elégedetlen csapatokat. Ráadásul az "erőfölénnyel való visszaélés" vádja szinte bármilyen esetre ráhúzható. Az EU ugyan lassan őröl jogi kérdésekben, de a végleges döntés megszületése után hiába verik az asztalt Nyonban, szabály van, és kész (lásd Bosman-ügy). A professzor szerint csak a sioniak bátorságán és az őket képviselő jogászok tehetségén múlik, hogy képesek lesznek-e sikeresen végigvinni az ügyet. Ez egy apa szájából szerintünk azt jelenti, hogy bízzátok a fiamra. 

Piermarco Z-R ennél a lehetőségnél eggyel valószínűbbnek tartja, hogy a "Charleroi-ügyhöz" hasonlóan némi háttéralku és busás fizettség keretében végül sikerül mégiscsak diszkréten rendezni az ügyet. A "kussolj és fizetek" amúgy a FIFA és az UEFA bevált módszere a nagyobb balhék elkerülésére. (Hallottak már Önök a "Charleroi-ügyről"?, na ugye).

Akárhogy is nézzük, az UEFA által tegnap felkínált lehetőség ócska mézesmadzagnak tűnik, mivel a CAS függetlensége erősen kérdéses (több szövetség emberei is ott vannak a szervezetben). Bár alapszabálya komolynak tűnő intézkedésekkel őrködik az egyes esetekben ítélkező tagjainak elfogulatlanságán, a valóságban azonban még senkinek nem sikerült összeférhetetlenségre hivatkozva változást eszközölnie az ügyét tárgyaló bírók személyét illetően (ezt konkrétan a szervezet egyik tagja írta le a gyakorlatot kritizálva). Avagy Piermarco professzort idézve a kérdéssel kapcsolatban: "a Bosman-ügyet se lehetett volna a Sportdöntőbíróságon megnyerni."

Őszintén szólva nem tudjuk eldönteni, hogy kinek drukkoljunk: a rohadó felépítményt gyűlöljük, a forradalomtól viszont egy kicsit félünk.

Nem tehetünk mást, mint várunk, és addig élvezzük a hanyatló rendszer ajándékait, például a ma esti Napoli-Bayern formájában, amíg lehet.

Aztán ha döntenek Sionban a hogyan továbbról, mi rajta leszünk. 

ps: Arról sajnos nem találtunk információt, hogy a leghíresebb Michel Zen-Ruffinen is a családhoz tartozik-e, de tekintve a név ritkaságát és a közel megegyező szakterületeket (volt, hogy ő és Piermarco egyazon konferancián adtak elő), ez egyáltalán nem tűnik valószínűtlennek (svájci emberünk dolgozik az ügyön). Michel Z-R Blatter korábbi pártfogoltja és helyettese volt, mígnem korrupcióval vádolta főnökét, amiért 2002-ben kirúgták.

ps2: A linkek egy része csak az adott oldalra történő ingyenes regisztrálás után érhető el.