Sok minden elhangzott az elmúlt napokban, hogy a két német csapat hogyan gázolhatta le ennyire a spanyol gigászokat, de persze megint ott tartunk, hogy a nagy többség képtelen helyén kezelni egy egy meccs jelentőségét.
A Bayern München lemosta a Barcelonát. Ebben nincs vita. A katalánok képtelenek voltak a támadójáték szikráját is felmutatni, a középpályán átrohantak rajtuk, a pontrúgásoknál pedig újra kitűnt fizikális hátrányuk. A sokat hozsanázott labdatartás még helyenként működni tudott (91%-os passzhatékonyság csapatszinten!), de az ellenfél támadóharmadában előrehaladva egyre fogyott az idő és a terület, amibe rendre belefulladtak. A Bayern abban tudott újat mutatni a Barca-gépezet megállításában (mondjuk a Chelsea tavalyi produkciójához képest), hogy az utolsó 30 méteren történő „ácsorgós” területvédekezést masszívan felturbózták, és majdhogynem egész pályás letámadást alkalmaztak. Sok csapat próbálta már ezt, de kevésnek jött össze.
Itt jutunk el ahhoz a ponthoz, hogy kijelentsük: mostanra érték utol a Barcelonát. A katalánok voltak hosszú évekig az elsők, akiknek sikerült megvalósítani egy nagyon egyszerű dolgot. Sztárcsapatoktól szokatlan módon, mérhetetlen alázattal kezdtek el hajtani, és mindezt filozófiaszerűen tették legyen az egy edzés, vagy akármilyen meccs. Így gyakorlatilag folyamatosan fejlődni tudtak csapatként is, hiszen sokkal gyorsabban tudták járatni a labdát, és a csatároktól indított csapatszintű letámadással nagy területi fölényt harcoltak ki. Ez az, amit manapság az angol sztárcsapat(ok)nál még mindig nem látunk, és fanyaloghatunk, hogy sokszor csak szerencsével nyerik 1-0-ra a meccseket feleannyi költségvetésű csapatok ellen.
Ne feledjük, hogy a Barca-féle rövidpasszos 4-3-3-as filozófia már régen megvolt, ez társult a Guardiola által meghonosított 90 perces hajtással. (Persze később ebbe belefásultak némileg, túljátszatott a keret nagy része, nem bíznak annyira az új jövevényekben, fizikailag sebezhetőek lettek a keret homogenizálása miatt, Messi nem annyira alázatos már mint anno stb, de erről majd később.)
A Bayern ezt tudta lemásolni gyakorlatilag az egész szezonon keresztül. A tavalyi sokk energiáit újrahasznosítva még inkább összetartó lett a keret, és például Robbent is sikerült kicsit pályára állítani. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy már tavaly is ők voltak a legjobbak, idénre pedig még masszívabb lett a kezdő, elég csak Dante nevét említeni az első helyen. A Barca ellen egyszerűen tökéletes meccset játszottak, sokkal többet futottak, a párharcokat dominálták. Itt le kell írnunk azt a nevet, hogy Jupp Heynckes. Szegény öreg, összerakott egy vélhetően triplázó gárdát, és már szezon közben szólnak neki, hogy a végén lapát. Ejnye!
Az is borzasztó felszínes felvetés, hogy a Barcelona gyengén játszott, mert egyszerűen nem játszott sehogy, ugyanis nem hagyták. Taktikailag viszont bukták a meccset, sok volt a négy csatár (Iniestát is ide számolva), kevés a nulla labdaszerző. Meggyőződésünk, hogy ha mondjuk Pedro helyett Song kezdett volna, akkor máshogy alakul a meccs.
A Barcát temető kórusnak abban van igaza, hogy a fák nem nőnek az égig. Azt viszont elfelejtik, hogy minden idők legjobb csapatáról beszélünk, ahol Lionel Messi kergeti a lasztit. Itt arról van szó, hogy van két csapat, a Real és a Bayern (talán a Dortmundot ide vehetjük), amelyek 5 év után felértek melléjük a piramis tetejére. A kérdés most abban áll, hogy képesek-e visszatérni az alapokhoz, képesek-e felmérni, hogy ők nem azzal váltak a világ legjobbjává elsősorban, hogy saját nevelésű a teljes csapat. Az első BL-győzelemkor Yaya Toure, Sylvinho, Henry, Eto’o, Keita, Abidal, Marquez stb. oszlopos tagjai voltak a keretnek. Kellenek az új arcok, meg kell újulni.
Azt se árt észrevenni, hogy a Barca időközben játékstílust váltott, hiszen pont attól volt izgalmas a játékuk, hogy folyton volt benne pezsgés. Nagyon konkrét volt a támadójáték, záporoztak a mélységi beindulások, őrülten kergették az ellenfelet védekezésben. Tátott szájjal néztük, hogy van ilyen, Csupi? Aztán ahogy egyre haladt előre az idő, egy „unalmasabb” pozíciós játékot kezdtek el játszani, rutinból hozták a meccseket. Ez azonban bármelyik hegemónia jellemző eleme, hogy a csillogás után jön az aratás időszaka, amikor sokszor elég már csak „a mezeket kivinni” a pályára. Szóval idén annyi történt, hogy utcahosszal megnyerik a bajnokságot a Szuper Real előtt, a BL-ben pedig hozták az elődöntőt (sétálva). Azért bármelyik csapat szurkolója álmodhat egy ilyen összeomlós szezonról.
(Viktorunk teljesítményéről meg csak annyit, hogy mezőnyben még mindig kiváló bíró, de talán a korábbi hibák hatására, nem meri felvállalni a kulcsfontosságú ítéleteket, illetve társai nem segítik kellőképpen.)
----
Dortmundban igazi futballcsodát láthatott a nagyérdemű. Ez már egy sokkal inkább futballmeccsre emlékeztető valami volt, ahol a Dortmundnak minden összejött. Jókor rúgták a gólokat, megkapták a tizut, a végén pedig némi szerencsével elkerülték a potenciálisan veszélyes második gólt. Zseniális volt Lewandowski harmadik gólja, Gündogan egészen parádés játékossá növi ki magát, és hát itt is megvan a filozófia, a begyakorolt rombuszfutball. Minden meccsen ugyanazt játszák, pontosan be van gyakorolva minden játékhelyzet. Az azonban látható, hogy ők nem sebezhetetlenek (mint a Bayern), vannak 10-20 percek, amikor még azért hiányzik a rutin, a folyamatosság. Pont ezért itt a kérdés, hogy a Real Madrid miért nem tudott felnőni a feladathoz?
A válasz valahol ott rejlik, hogy a szezon közben felsejlő morális válság, csak nem múlt el nyomtalanul. A Barca elleni derbikre csúcsra járatták magukat, és ők is tudnak fenomenálisan dominálni, de amikor gáz van, akkor képtelenek kollektíven kigályázni az eredményt. Nekik most ahhoz az célzatos bekkelő taktikához kellett volna nyúlni, amit megcsináltak anno a Barca ellen, és amit a Malaga játszott Dortmundban. Ez a felvállalt nyíltsisakos meccs magában hordozta, hogy rosszul jönnek ki belőle. Még a félidőben is válthattak volna! 1-1, megvan az idegenben lőtt gól, legfeljebb kapunk egyet véletlenül, akkor is jó esélyeink vannak. Így viszont nincs alibijük. Elcseszték. Mourinho nyugira intése még az első bekapott gól előtt felér egy szobordöntéssel.
A másik ágon a Barca csak egy kicsivel volt esélyesebb, és keretére tekintve is erősebb csapattól kapott leckét, a blancóknak viszont minőségi előnyük volt, és az idei szezon csak a BL-ről szólt a számukra. Ráadásul már játszottak a Borussia ellen, tehát tudták mire számíthatnak.
Nem kell még végleg eltemetni őket, és szerintünk meg is nyerik majd a visszavágót, a Klopp-gárda képes lehet összeomlani, ha rosszul fúj a szél Madridban, de kérdés, hogy nem csúszik-e be majd egy szalmaszál 3-0-nál az utolsó percekben. Kicsit hasonló ez, mint a Barca Milan elleni párharca, csak még rosszabb az eredmény, és még sokkal jobb az ellenfél.
(szombaton kettőkor meg MTK-Diósgyőr a Hungárián)
Utolsó kommentek