HTML

Megosztás

Utolsó kommentek

Címkék

afrika kupa (5) anglia (7) angol (30) arsenal (26) bajnokság (16) balotelli (8) barcelona (36) basel (5) bayern (12) bíró (6) BL (8) bl (34) botrány (11) brazil (11) bunda (9) chelsea (23) city (20) cl (5) conte (8) coub (8) dirty tackle (6) dortmund (9) Eb (5) eb (9) egervári (5) elemzés (7) epic (6) epl (14) európa (6) fabregas (5) fail (19) ferguson (11) foci (6) ftc (10) FTC (6) gif (33) gól (18) guardiola (9) holland (6) honvéd (5) Honvéd (7) inter (14) Juventus (9) juventus (25) Kispest (5) kupa (5) lazio (6) liverpool (11) madrid (8) magyar (37) Magyarország (18) magyar futball (6) magyar válogatott (7) manchester (23) manchester city (7) manchester united (8) mancini (7) messi (16) milan (25) MLSZ (5) mlsz (5) mourinho (18) mtk (6) MTK (5) napoli (12) nb1 (11) NB1 (7) német (11) newcastle (7) ns (8) olasz (34) öngól (7) Orbán Viktor (8) orosz (8) összefoglaló (5) pepe (5) PFLA (9) pirlo (7) piros (6) rasszizmus (6) real (15) real madrid (9) roma (6) rooney (5) selejtező (14) serie a (12) spanyol (20) svéd (7) szines (31) színes (33) tottenham (6) ügy (6) united (7) válogatott (19) vb (8) vicces (7) video (89) videó (67) Videoton (5) wenger (5) Címkefelhő

e-mail

togon@protonmail.com
webmester

Európa körkép + Mourinho special

mourinho1.jpgRonaldo boldogtalansága tökéletesen hidegen hagy minket, de vajon mitől van így lelakva Jose Mourinho? Megpróbáljuk kitalálni, aztán egy kicsit körülnézünk, miként hangolt Európa a BL nyitányra.

Miközben a világ szeme Cé szájbiggyesztéseiből igyekszik kitalálni, hogy a szélsőt vajon a pénz nem boldogítja-e vagy valami más, mi sokat megadtunk volna érte, ha a Sevilla-Realon Mourinhóra is állítanak egy kamerát.

Talán már önök is megfigyelték, hogy a luzitán tréner lelkiállapota tökéletesen leolvasható külcsínéből. Mint egy kaméleon. Amikor rendben mennek a dolgok, skatulyából kihúzva feszít az oldalvonalnál, amikor dühös, harcias pufimellényt húz, ha pedig szomorú, jön a minden mindegy macialsó pólóval, akár egy eladó a helyi adidasboltból. Persze nem csak a ruha teszi a Mourt, legalább annyira fontos barométer az ápoltsági fok. Ahogy komorul a kedély, úgy csökken a fürdőszobában töltött idő, netán az alvással, lényeg, hogy a szebb napjain valódi sármőr menedzser depressziós időszakaiban hajlamos igencsak elengedni magát. Sevillában nagyjából úgy festett a padnál püffedt-karikásan, mint aki egyenest az afterpartyról beesve vette fel a műszakot. Mindez annak fényében érdekes megállapítás, hogy a Barca elleni különszámoktól eltekintve legutóbb 2007 őszén keltett hasonló módon egyszerre mizantróp és lepusztult benyomást.

Bár mindkét idény harmadik szezonja az adott klubnál, és egyik sem kezdődött valami jól, nem gondolnánk, hogy ezúttal hasonlóan folytatódna a történet (mint emlékezetes az utolsó londoni évad meglehetősen rövidre sikerült). Viszont ehhez valamit újítani kéne a motiváción, mert a játékosok többsége mintha megunta volna a fogcsikorgatást. Hogy mitől csökkent a lelkesedés, arról csak kósza hírek vannak. A spanyolok túl sokat bratyiztak a barcásokkal az EB-n;  a játékosok a nyári szünetben rászoktak a gatorade-ra, és most nehezen állnak vissza a vérre; egyre többeket zavar, hogy a teljes lojalitás jegyében minden születendő gyermeket Josénak kell keresztelni, akkor is ha lány stb. Ahol ennyi pletyka terjeng, ott nehéz eldönteni, mi az igazság.

Ami biztos, a bajnokságban pillanatok alatt begyűjtött nyolcpontos hátrány tavalyhoz viszonyítva rettenetesen sok, ám ebből túl nagy következtetéseket levonni, annál azért még több van hátra. Viszont a BL-ben nekik rendelt halálcsoportban egy-két elfuserált forduló és... ki tudja, tán még láthatjuk őt papucsban, szakállal. Vagy máshol.

Hogy kompenzáljunk a megsértett madridiaknál, csak így írjuk ide, hogy a Barcelona simán gurított egy négyest idegenben a nemrég éppen a Realt verő Getafének (nak). A másik két BL-ben érdekelt (Malaga, Valencia) szintén győzött, előbbi gárdáról jó tudni, hogy állítólagos pénzügyi nehézségei ellenére egyetlen döntetlennel lemaradva követi a négyből négyszer hibátlan katalánokat. A Zenit elleni hazai BL nyitányon is nagy szükségük volna valami hasonló formára, különben rögös lehet a Milannal súlyosbított csoport, míg a Valenciának - hogy egy Merczeltől felcsípett szófordulattal éljünk - nem a Bayern ellen kell kivívni a továbbjutást. A Barca-Szpartak országos egyes.

Mindeközben Angliában két, lassan egykorúvá vénülő csatalóról szólt a forduló. Ferguson és életműdíjas játékosai Manchesterben jubiláltak egy fültől fülig négyessel a Wigan ellen, míg Wenger Arsenalja a Southamptonnak hintett hatossal bátorította az újszerű koncepciót, hogy Észak-Londonban végre nem jövőt építenek, hanem csapatot.

A Manchester-Wigan találkozó előzetesen az irreálisan magas jubileumokról szólt. Ferdinand a 400., Scholes a 600. mérkőzésére készült a Unitedban, míg Ryan Giggs egészen hihetetlen módon 70.000-edik alkalommal ölthette magára a csapat mezét (700). A meccs ünnepi hangulatban telt, Scholes góllal jelölte a maga mérföldkövét, majd Chicaritot követően két debütáns, a holland Alexander "kicsoda?!" Büttner és Nick Powell (róla már hallottunk jókat) gondoskodott egy-egy találattal, hogy ne csak ők emlékezzenek az elsőre. Mindez pedig azt jelentette, hogy Ferguson 1001-edik bajnokiján begyűjtötte 600. győzelmét (elírás nélkül). Ami a találkozó kicsengését illeti, bár a nemzetközi sajtó máris Büttner színes csukái előtt hever, mi várnánk még egy-két meccset az ítélettel. Lehet, hogy az ifjú holland balhátvéd tényleg akkora tehetség, ahogy tűnik, de még az is kiderülhet, hogy csak nagyon jó napja volt.

Az Arsenalnak tuti, hogy baromi jó napja volt. Nem elég, hogy Wengerék hazai pályán fogadhatták az idei mezőny andorráját, a négy meccsen 14 kapott gólnál és nulla szerzett pontnál járó Southamptont, de a vendégek még két kegyes öngóllal is hozzájárultak a kultúrált londoni nagyérdemű szórakoztatásához. Ha végignézünk a győztes csapat húzóembereinek névsorán, akkor feltűnő, hogy a Mertesacker, Vermaelen, Arteta, Cazorla, Podolski, Gervinho kvázi-gerincből senki sem nevezhető igazán Wenger találmányának. Arsene régóta pátyolgatott sarjai közül idén a Liverpool ellen (előző forduló) brilliánsan játszó Diaby áll a világsztárság küszöbén, de a belépéshez még kéne egy szezon, amelyben végig nem törik el. A So'ton elleni meccsen mindenesetre nem láthattuk, mert  apróbb csípősérülést szenvedett a finn-francia VB selejtezőn (a győztes gól megszerzése közben). Talán majd kedden nézhetjük Montpellier-ben, amennyiben tényleg felgyógyul (ahogy állítják), és mi is pont ezt a meccset választanánk a kínálatból (amit nem állítanánk).

A City (Stoke 1-1) és a Chelsea (QPR 0-0) ikszéről sokat beszélni nem érdemes, pontosabban az előbbin esett egy részben kézzel szerzett egyenlítés Crouch révén, ami ejnye, bár ez esetben a bíró szemhunyása sajátosan értelmezett pénzügyi fairplaynek is felfogható. A Chels' fellépése előtt a legizgalmasabb kérdés az volt, hogy ki és kivel nem fog majd kezet (Terry-Anton Ferdinand randevú, örüljön, aki van olyan szerencsés, hogy nem ismeri a történetet). Magán a meccsen a fiúk csak egymást rúgták, gólt nem.

Ami a BL-t illeti, Manciniékre látszólag a lehető leghálátlanabb feladat vár: egy sebzett Real a Bernabeuban (másrészről viszont ez az egyetlen csoportmeccsük, amelyen nem kötelező a győzelem). A Chelseanek  címvédőként szinte bárkit illene megverni a Stamford Bridge-en, beleértve a szerdán látogató Juventust.

A Zebrák egy meglehetősen kaotikus három-egyes genovai győzelemmel melegítettek a régóta várt európai visszatérésre. Csak a jóistenen, Gigi Buffonon (ezek részben egymást metsző halmazok), valamint a ziccereket elsutázó hazaiakon múlt, hogy a korán szerzett előny nem hízott legalább kettőre, mielőtt a Juve a második félidei cserékkel összekapta magát. A torinóiak egyenlítése szimbolikusnak is felfogható módon egy kimaradó ajtóablakból startoló kontra végén született, ami aztán annyira összetörte a Genoát, hogy Conte nemsokára további góloknak örülhetett a süketszobában. A három pont szép teljesítmény, főleg úgy, hogy a Milant kivéve valamennyi számottevő riválisuk győzött (Inter, Napoli, Lazio). Zeman Romájának még pedáloznia kell, hogy kalkuláljunk vele, amihez az otthon, kettő-nulláról elbukott meccsek nem visznek éppen közelebb (Bologna, 2-3).

BL-ben a Milannak muszáj lenne elverni az Anderlecht, ha akarnak valamit a Malaga és a Zenit társaságában. A Juventusnak pedig, mint azt már említettük, a döntetlen is diadal volna.

Németbe' mindenki nyert, aki számít (Borussia, Bayern, Schalke), arról pedig már bizonyosan értesültek, hogy Hannoverben Huszti egy assziszttal és két góllal járult hozzá Egervári Sándor legkeservesebb hetéhez. Kedd-szerdát tekintve a Borussiát nyomasztja leginkább kényszer, ha Reus és társai nem tudják megverni az Ajaxot Dortmundban, akkor nincs jövőjük a city-s, reálos halálcsoportban. A Bayernnek inkább csak kínos lenne egy Valencia elleni fiaskó az Allianzban, míg a 04-nek idegenben is enyhén áll a zászló az Olympiakos-szal szemben (ha kikapnának sem lenne annyira meglepő vagy tragédia).

Mire pedig mindezt elolvasták, egy kicsit közelebb kerültek hozzá, hogy megtudhassák, megtiszteli-e Mourinho a BL-t egy zakóval. Netán fordítva.

ui: A Manchester Uniteddal kapcsolatban azért nem került említésre Európa, mert képtelenek vagyunk komolyan venni a csoportot.

2012.09.18. 11:29 futballsz'

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://futballsznob.blog.hu/api/trackback/id/tr334783387

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.