A bronzérmestől három mezőnyjátékos fért az első százba a ranglistán.

Megjelent a játékosok összesített rangsora, a Nemzeti Sport munkatársai által fordulónként adott osztályzatok alapján. Vagy valami rohadtul nem stimmel, vagy Garami az évszázad edzője.

Hegedűs Lajos még hagyján, ő a 10 rangsorolt kapus közt az ötödik lett, mondjuk mindezt úgy, hogy Dibusz Dénes (FTC) és Calatayud (Videoton) nem kapott elég meccsen osztályzatot, hogy megelőzhesse.

A mezőnyjátékosok viszont, atyavilág, hát micsoda Ancelottiba oltott del Bosque, aki ilyen teljesíményt nyújtó játékosokkal képes kiharcolni egy dobogós helyezést, sőt sokáig ott ül a második helyen?! Csapata legjobbja, Kanta József, nemhogy az első tízbe, de még a húszba sem fért, egészen pontosan 27-ik a listán. Az MTK mögött negyediknek befutó Lokiból öten előzik meg.

Torghelle a jól csengő 50. helyezésével második a csapatból, rajta kívül még Pölöskei Zsoltnak sikerült bekerülnie a száz közé, az összesen 165 fős mezőnyben (ennyien kaptak legalább 15-ször osztályzatot). Bőven a rangsor második felében fedezhetjük fel a jó öreg Dragan Vukmirt (104.) majd Dr. Horváth Zsolt (110.) következik és csak utána Poór Patrik (121.), akit - hiába no, a magyar futball ennyire szegény - Dárdai márciusban keretbe hívott a finnek ellen.

Vass Ádám a 133-ik (lehet, hogy ő húzta le ennyire Kantát?), míg Nagy Tibor a maga 155-ik helyezésével legalább annak örülhet, hogy egy híján nincs az utolsó tízben. Ellentétben Bese Barnabással (160.), akinél összesen négyen játszottak rosszabbul az egész bajnokságban.

Na, velük nyert Józsi bácsi bronzot, nem elcsípve, hanem abszolút megérdemelten, a nyolcadik fordulótól 15 körön át a második helyen állva, majd végig őrizve a harmadik helyet. Ha ránk hallgatnak, a finn meccs után Dárdai nyugodtan elmehet.

Vagy csak az osztályozás szar.

Megjegyzés:

Mivel nem vagyunk napi szinten update a sportlap dolgaiból, így nem tudjuk, hogy a 2014. áprilisa óta féltve őrzött példányunk az akkoriban megújított értékrend magyarázatával mennyiben aktuális. Az átlagokat látva már abban is elbizonytalanodtunk, hogy még mindig a 10-es a legmagasabb. Mindenesetre tavaly tavasszal a következő értékeléseket fedték a számok (csak a relevánsakat idézzük, a miheztartás végett):

2 - Súlyos hibákat elkövető, durva játékkal jellemezhető, már-már értékelhetetlen teljesítmény.
3 - Az átlagos magyar mezőnyjátékra jellemző, kevés szerepet vállaló teljesítmény.
4 - Az eseménydúsabb magyar meccseken átlagos teljesítmény.
5 - A magyar futball szintjén az átlagosnál sokkal jobb teljesítmény, góllal, gólpasszokkal.
6 - A magyar futball szintjén már kiemelkedő teljesítmény, több szerzett góllal, gólpasszal.

Garami Józsefet pedig nagyon szeretjük, tényleg óriási szezont ment egy nem túl erős - de ennyire tán nem gyenge -  csapattal, és sajnálnánk ha ennek ellenére mégis lecserélnék a nyáron.