Akit zavar, hogy pont a románok ellen zökkent helyére a világ, az olvasgassa a kurucinfót. Biztos nem vagyunk eléggé magyarok, de nekünk semmivel sem keserűbb az oláhoktól kikapni, mint bárki mástól.

Csúnyát zakóztunk a sorsdöntő meccsen, nagy újság, mintha nem mindig ez volna a vége. Perpetuum deja vu, elég néhány szerencsésen görbülő pontszerzés, hogy ügyeletes legjobbunk nemzetközi klasszissá avanzsáljon, és EU-kompatibilis legyen a sok NB1-es sztár. Aztán előbb-utóbb csattan a józanító pofon, és mindenki meg van döbbenve, hogy a bab az bab, nem pedig hús.

Teljesen felesleges úgy megveszni a nullháromtól, amikor majd minden selejtezőnk alakulhatott volna hasonlóan. Védelmünk a sorozat kezdete óta futószalagon szállítja a "szilveszteri" megoldásokat, egyrészt mert rettenet bekkjeink vannak, másrészt mert Sanyibá valamiért nagyon szeret fontos meccseken középhátvédekkel kísérletezni. Finoman szólva sem szeretjük őt ezért, és most mégis azt mondjuk, nem érdemelné meg, hogy kivágják. Legalábbis, amíg van remény a harmadik hely megszerzésére a csoportban. Mert objektíven nézve a bronz akkor is siker, ha szerintünk hülyeség a magyar válogatottal támadófutballra törekedni.

De ha még egyszer meglátjuk Korcsmárt szűrőben, miközben a védelem tengelyében enbéegyes tulkok szerencsétlenkednek (különösen Lipták Zoltán), magunk megyünk le Pomázra, hogy megetessük vele a mágnestábláját.

Mielőtt még bárki elkezdene nekünk itt mészölykálmánozni az utóbbi húsz év leggyengébb török meg román válogatottjáról, inkább arra kellett volna figyelni, hogy ki, merre és mennyit fejlődött az elmúlt esztendőben. A mieink közül csak Szalai lépett látványosan előre, ezt leszámítva páran még igyekeznek megragadni valami nívósabb másodosztályban, de itt vége is a sikersztoriknak, ha csak nem vesszük ide, hogy Böde Dániel Paksról a Ferencvároshoz igazolt. Eközben legnagyobb kincsünk élete formájában stagnál a tundrán, Gera propa, a többi szépreményű meg egy ideig csapatról csapatra jár, aztán szépen hazakullog. 

A román bajnokságból 20 millió euró feletti értékben igazoltak külföldre román játékosokat az elmúlt nyáron, tőlünk egyetlen balhátvédet vittek el, őt is ingyen, a német másodba. Mindkét vetélytársunk képviselteti magát mindkét nemzetközi kupában, a törökök annak ellenére, hogy két csapatukat is kizárták korábbi bundaügyek miatt. Ami minket illet, ha az egész NB1 nevezhetne, akkor is alulról szagoltuk volna az augusztust.

Nem vitatjuk, hogy láttunk már erősebb kiadást mindkét garnitúrából, de ettől még ezek az országok, ebben a jelenlegi állapotukban is bőven előttünk állnak a valós erősorrendben. Attól pedig nem lesz rosszabb a válogatottunk, legfeljebb egy kicsit jobb a kedvünk, ha ezt belátjuk, és eszerint értékeljük az ellenük elért öt pontot.

Aki ennek nem tud örülni, azt tényleg sajnáljuk, mert ami a magyar labdarúgást illeti, az nagyjából reménytelen.