HTML

Megosztás

Utolsó kommentek

Címkék

afrika kupa (5) anglia (7) angol (30) arsenal (26) bajnokság (16) balotelli (8) barcelona (36) basel (5) bayern (12) bíró (6) bl (34) BL (8) botrány (11) brazil (11) bunda (9) chelsea (23) city (20) cl (5) conte (8) coub (8) dirty tackle (6) dortmund (9) Eb (5) eb (9) egervári (5) elemzés (7) epic (6) epl (14) európa (6) fabregas (5) fail (19) ferguson (11) foci (6) ftc (10) FTC (6) gif (33) gól (17) guardiola (9) holland (6) Honvéd (7) inter (14) juventus (25) Juventus (9) Kispest (5) kupa (5) lazio (6) liverpool (11) madrid (8) magyar (37) Magyarország (18) magyar futball (6) magyar válogatott (7) manchester (23) manchester city (7) manchester united (8) mancini (7) messi (16) milan (25) MLSZ (5) mlsz (5) mourinho (18) MTK (5) mtk (6) napoli (12) NB1 (7) nb1 (11) német (11) newcastle (7) ns (8) olasz (34) öngól (7) Orbán Viktor (8) orosz (8) összefoglaló (5) pepe (5) PFLA (9) pirlo (7) piros (6) rasszizmus (6) real (15) real madrid (9) roma (6) rooney (5) selejtező (14) serie a (12) spanyol (20) svéd (7) szines (31) színes (33) tottenham (6) ügy (6) united (7) válogatott (19) vb (8) vicces (7) videó (67) video (89) Videoton (5) wenger (5) Címkefelhő

e-mail

futballsznob@hotmail.com
webmester

Az Anfield sötét oldala

A Liverpool FC közel 20 éve rohasztja a stadion környékét, hogy olcsóbban vásárolhassa fel a bővítés útjában álló házakat. A történet a legősibb b-filmes alapsémát idézi. Egy nagyvállalat lélektelen tervet eszel ki a fejlesztés útjában álló kisemberek elűzésére, csak aztán Steven Seagal nem jön sehol, hogy a vége jó legyen.

nem lakott_1.png

 

Welcome to Anfield (Írásunk a "The Guardian" cikke nyomán született, fotók: google streetview)

A Liverpool FC-t meglehetősen sötét színben feltüntető história a kilencvenes évek közepén kezdődött, amikor a klub úgy döntött, hogy ideje jelentősen megnövelni stadionjának kapacitását. Egyrészt, mert a Manchester Unitednek nagyobb volt, másrészt mert a Taylor-jelentés miatti kényszerű ülőhelyesítés (1994-es határidővel) nagyon lecsökkentette a befogadóképességet. Csakhogy a létesítmény lakóövezetben fekszik, a felpumpálni kívánt főtribün pedig szinte rátapad a mögötte futó Lothair Road sorházainak hátára. Mit lehet ilyenkor tenni?

main stand lothair road.png
A vezetők a később "Anfield Plus" néven elhíresült tervvel feleltek a problémára. 1996-tól kezdődően, titokban, közvetítőkön keresztül fogtak a házak felvásárlásához, amelyeket aztán szinte kivétel nélkül ott hagytak üresen, bedeszkázva. Egy sokáig üresen hagyott ház pedig olyan, mint gyömölcsön a sötét folt, onnan terjed a romlás. Különösen, ha a pusztuláshoz megfelelő gazdasági klíma áll rendelkezésre, ám ezzel a nyolcvanas évek óta lecsúszó nagyvárosi kerületben nem volt gond.

Súlyos túlzás volna persze azt állítani, hogy a gettósodás kizárólag a Liverpool tevékenységének következménye, ám a klub rengeteget tett azért, hogy az egyébként is nehézségekkel küzdő közösség végleg padlót fogjon. Négy év alatt, csak a rövidke Lothair Road-on tíz otthont adtak át az enyészetnek, a közvetlen környéken pedig még tizenhetet. Ha nem tűnik akkora számnak, kérdezzenek meg egy ingatlanost, mennyit dobna családi fészkük értékén, ha egy kiégett, netán önkényesen lakásfoglalt ház lenne a szomszédság.

lakik nem lakik2.png
Az is igaz, hogy a korábbi tapasztalatok szolgáltattak némi alapot a környékbeliekkel szembeni bizalmatlanságra. A "Centenáriumi lelátó" átépítése például az egész nyolcvanas években egyetlen kiebrudalhatatlan nővérpárra várt, Joan és Nora Mansonra, akik végül csak 1992-ben voltak hajlandók feladni evertonos zarándokhellyé váló házukat. Az Anfield Plus kiötlői joggal aggódhattak, miként tudják majd ledózerolni a helyes kis viktoriánus otthonokat. Azt azonban maguk sem gondolhatták komolyan, hogy a végsőkig sikerülhet lepel alatt tartani a koncepciót, miként aztán 1999-ben egy helyi újság robbantotta is a bombát.

A vezetőség kénytelen volt gyorsan úgy tenni, mintha most jutna eszébe a dolog, és hamarost elővarázsolta zsebéből az “Anfield Plus” szalonképes változatát. A grandiózus jövőképpen volt minden, ami az ilyen grandiózus jövőképekben lenni szokott: skybox, szálloda, bevásárlóközpont, park, szökőkút, játszótér, falumúzeum és kultúrház. A város, ha nem is teljes mellszélességgel, de támogatta a terveket, ám a sunnyogás miatt akkora volt a közfelháborodás, hogy végül az egészet azzal a lendülettel ki is kukázhatták.

Ekkor úgy döntöttek, hogy inkább valamivel odébb építenek egy új stadiont. Ez a pompás terv aztán tíz évig haldoklott, míg végül tavaly kimúlt. Még azt is nehéz eldönteni, hogy egyáltalán komolyan gondolták-e a dolgot. Például, mert eközben sem álltak le teljesen a házak felvásárlásával és szellemlakosításával, bár az is igaz, hogy a publikumot kiengesztelendő néhány fejlesztést is finanszíroztak a kerületben, de mindig valahol máshol. A főtribün mögötti utcákat viszont hagyták, hadd rohadjanak tovább. Azok pedig rohadtak becsülettel.

kiégett 1.png
A kilencvenes években még kellemesnek számító környékből a város legsötétebb zuga lett, az üresen álló épületek a gyújtogatók kedvenceivé váltak, a még lakott házakat pedig csak egyre rizikósabb közönségnek lehetett kiadni. Zuhanó ingatlanárak, szaporodó bűnesetek, meggyilkolt kurvák és füstmérgezésben elhunyt nyugdíjasok szegélyezik a folyamatot, amely tizenhat éve kezdődött, és tulajdonképpen még ma is tart. A régi lakók hamar csapdába kerültek, mivel a házak értéke pillanatok alatt annyira megzuhant, hogy abból lehetetlen volt eladósodás nélkül máshol újrakezdeni. 

Ma úgy áll a helyzet, hogy a városvezetés az új stadion elvetése után (2012) teljes határozottsággal az új tulajdonos Fenway Sports Group bővítési tervei mögé sorakozott, amelyek egyébként kísértetiesen emlékeztetnek az  “Anfield Plus”-ra. Az elszántság jegyében immár az ingatlanok megszerzésében is segédkezik a hivatal, kőkemény alkudozással szorongatva szerencsétlen tulajdonosokat, hosszú távon kisajátítással fenyegetőzve. Szurkolói csoportok és jogvédő szervezetek közbelépésére volt szükség, hogy néhány nagyon ügyesen és kitartóan egyezkedő lakó végül elfogadható összeget kapjon. Nem vagyonokat, csak amennyiből jelzálog nélkül futja valami emberibb környezetre. Hogy esetleg kompenzáljanak a pokollá tett másfél évtizedért, az fel nem merül.

kihalt nyari delutan.png
Nehéz a történetet nem valami demagógiába hajló, a futball elüzletiesedése elleni lángoló mondattal zárni. A futball üzletté vált, ez tény, miként az is, hogy mi már ekként szerettük meg. Nem a sarki zöldségesnek drukkolva nőttünk fel a korlát mögött szotyizva, hanem sztárokat csodálva a képernyő előtt. De normák ettől még vannak, és ezeket a Liverpool megbocsáthatatlanul átlépte. Ha gonoszságból, az vérlázító, ha nemtörődömségből, az valahol még ijesztőbb.

Egyébként pedig arról a csapatról beszélünk, amely nem sajnált 20 millió fontot Jordan Hendersonért (és 35-öt Andy Carrollért).

 

 

ps:

Hogy kinek a hibájából történt, ami történt, arról épületes viták zajlanak a vonatkozó fórumokon, az mindenesetre biztos, hogy klubvezetők és tulajdonosok tekintetében a ‘poolnak nem volt jó lapjárása az elmúlt két évtizedben.

Az aranykorszakot jegyző John Smith leköszönése után David Moores lett az elnök (1990), kinek családja több, mint félszáz éve tulajdonolta a csapatot. David nem volt egy sikersztori, regnálása alatt kezdődött a klub hanyatlása, és a környéket lezüllesztő felvásárlási politika is elsősorban az ő lelkén száradt. Miután a terv elbukott, négy évig szöszmötölt - a várossal közösen - az új arénához szükséges papírmunkán, aztán amikor minden megvolt, eladta a csapatot (2007). Az üzleten 89 millió fontot keresett, a klub pedig nyert két amerikai tulajt, akik mindent a ‘pool terhére felvett hitelből akartak finanszírozni, beleértve annak megvásárlását és az építendő stadiont is. Ez a válság előtt talán nem hangzott akkora hülyeségnek, utána viszont egyet jelentett a pénzügyi halállal. Így Hicks és Gillett hiába ígérte fellépésekor, hogy 60 napon belül meg lesz az első kapavágás, végül a hitelezők bírósági döntéssel megtámasztott követelésére el kellett adni a csapatot a bostoni illetőségű Fenway Sports Group-nak (2010). Mindeközben pedig az új stadionnal az égegyadta világon nem történt semmi. És már nem is fog, mert a bostoniak, akik a Red Sox stadionja esetében is az átalakítás mellett döntöttek, visszatértek az Anfield Plus-hoz.

 

2013.05.23. 16:04 futballsz'

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://futballsznob.blog.hu/api/trackback/id/tr795309450

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Hobbisebész 2013.06.21. 19:29:42

Mi alatt a magyar válogatottat értem. A többi az nem mi, legfeljebb valami.

Szánalmasan ócska volt a tavalyi Bundesliga 1. és 2. helyezettjének megismételt döntője, ahogy 80 ezer öltönyös rabszolga bámulta a no to racism táblákat.

Semmi köze ennek a "mi"-hez.