A DVSC és az MTK kupaszereplése kapcsán bőszen mohácsol és ekézik legnépszerűbb portálunk, de minek ír a fociról, aki nem ért hozzá? Valaki zsigerből, valaki számításból ontja a hülyeséget, csak ami a pályán történt, mintha az nem érdekelne senkit. Ne hallgassanak a hangulatkeltőkre, a Loki elk'rta, de simán tovább fog menni, a búcsúzó MTK előtt pedig egy hét spéttel is le a kalappal. (Természetesen a szkipetár szomorító Honvédnak is jár a pacsi utólag, a Videotonnak meg pártállástól független drukkolunk a ma esti bravúrhoz.)

Ha egy kicsit frusztráltnak tűnnénk, az azért van, mert hat napja puffogunk magunkban Ágyassi kolléga érthetetlen (dehogy érthetetlen) MTK gyalázásán, majd ehhez jött a DVSC kiváltotta hisztérikus jeremiádák özöne, és most itt ülünk a gép előtt, a kényszerű pauza után, vadiúj keresztszalagunkkal, és nem tudjuk vajh valami gyógyszer mellékhatása, és csak mi értjük félre, vagy tényleg ennyire mélyen a szakma. Nem a futball, hanem az újságírás.

Aktualitási rangsorban haladva kezdjük a vélhetően többeket érdeklő Szkander bég-DVSC találkozóval. Mindenki láthatta, hogy a debrecenit lejátszották a pályáról a lelkesen és kreatívan támadó albánok, és igen, ha pusztán a helyzetek tekintjük, a Skenderbeu rúghatott volna 5-6 gólt. Aki viszont pusztán a kimaradt helyzetek alapján kalkulál lehetséges végeredményt, az futball-analfabéta, ha pedig még cikket is ír belőle, akkor - bocsássanak meg nekünk a kitételért -, de egy barom.

Mert mi is történt kedd este? Csupán annyi, hogy Kondás kolléga az odds-októl részegülve túlságosan támadó felfogásban küldte pályára csapatát, egyetlen szűrővel (Varga J.) a középpályán, így az eksztázisban játszó hazaiak látványosan bizonyíthatták, hogy mennyire túlértékelt a magyar gyepen betonnak számító Mészáros-Simac bekk pár. A nemzetközi szinten nem túl rutinos edző hatalmasat hibázott, amikor messze legjobb középpályása (Bouadla) hiányában nem erősítette extra emberrel a pálya közepét, hanem büszkén maradt a kétcsatáros játéknál. És ennek mindaddig itta a levét a Loki, míg a szkipetárok nem rúgtak egy gólt. Ettől aztán Elinek végre leesett a tantusz, és behozta Ramost Kulcsár helyére, innentől pedig egészen más meccset láthatott a nagyérdemű. Mi vagyunk annyira jóindulatúak, hogy feltételezzük, ha nem az ötödik ziccerüket lövik be az albánok, hanem mondjuk a másodikat, akkor Kondás is hamarabb vált, így a Loki is hamarabb kerül vissza a meccsbe, és nem kerül sor a további kimaradó lehetőségekre. De persze lehet úgy is kalkulálni, hogy semmit sem változott volna a mérkőzés képe, ha a Szkander hamarabb rúg gólt, csak éppen teljes dilettantizmus. Ez foci, és nem elsős matek.

A Debrecen játéka csalódás volt a köbön, de az eredmény egyáltalán nem tragikus. A magyar klubfutball jelen helyzetében kevés ellenfél nevezhető kötelező feladatnak, hát még idegenben. Egy formában lévő Loki tán valamivel esélyesebb, mint az albán bajnok, de olyan nagyon sokkal azért nem. Ha pedig Szakályék rossz napot fognak ki, míg az ellen látványosan elkapja a fonalat, akkor abban bőven benne egy szoros zakó. Ettől irapuatózni enyhén szólva is hisztérikus túlreagálása az eseményeknek.

Egyébként pedig, az utolsó negyedóra alapján, hazai pályán, egy összeszedett Lokinak kötelező volna gurítani egy hármast, és akkor még az is belefér, hogy Mészárosék összehoznak egyet hátul, ahogy várható. Az albánok lelkesedése és támadójátéka elismerésre méltó, de középpályás labdaeladásaikban és naív védekezésükben konstans benne a harakiri, amit idegenben nem fognak megúszni büntetlen, erre szinte mérget vennénk. Ehhez persze jól jönne egy egészséges Bouadla, és egy kissé okosabban feldobott kezdő. Előbbihez drukkolunk, utóbbit pedig - vagyunk oly korrektek -, hogy a kudarc idején is kinézzük a tar mesterből.

Ami az MTK-t illeti, a szlovákok elleni búcsú olyan rég volt, hogy túl sok szót nem vesztegetnénk rá, csak amennyit muszáj. Márpedig muszáj. Egyszerűen felháborítónak tartjuk, hogy a hivatalos irányvonal legújabb lieblingje szabadon gyalázhat bárkit hevenyészetten igénytelen firkálmányaival, aki valamiért az MLSZ árnyoldalán. És ezért még ki is tüntetik. Hát kérdjük mi, vajon mégis miben lendíti előre a magyar labdarúgás szekerét, hogy valaki az egyetlen olyan utánpótlás-nevelő modellt pocskondiázza gunyorosan, hol a klub saját pénzből, tudatosan, hosszú-hosszú évek óta próbál valami európai szintűt létrehozni ebben a posványban. Nem hatalmi szóval irányított szponzorok segítségével, vagy költségvetést lyukasztó TAO milliárdokból, hanem a tulajdonos zsebéből. Miként érezheti magát feljogosítva a Sándor Károly Akadémia lekutyapicsázásához Á. Attila, csak azért mert a másodosztályból feljutó fiatalok számára éppenhogy túl nagy falatnak bizonyult a szlovák elsőosztály negyedik helyezettje. A három éve még Inter Bratislavának hívott Senica egyetlen góllal ment tovább, a szlovák foci és a szlovák bajnokság pedig, ha nem is mérföldekkel a magyar előtt, de azért jóval. Aki erre pökhendien és gyalázkodóan annyit képes mondani, hogy a "Senica beárazta az MTK akadémiáját", az egy kártevő (ismét bocsánat a jelzőért).

Kedves isten ostora, szorgalmi lecke gyanánt tessék már utánanézni, hogy hány NB1-es játékos került ki az MTK akadémiájáról az elmúlt években, vagy éppen hány utánpótlás-válogatottat adott az intézmény, például az Egervárit piedesztálra repítő egyiptomi csapatba. És aztán csendben szégyellje magát.

(A Honvédosoktól elnézést, sajnos a visszavágót sem sikerült megnéznünk. Az eredményhez természetesen gratulálunk. Ígérjük, holnap írunk az Anzsi meccsről, és akkor is kedvesek leszünk, ha ne adj isten csak egy döntetlen jönne össze.)