HTML

Megosztás

Utolsó kommentek

Címkék

afrika kupa (5) anglia (7) angol (30) arsenal (26) bajnokság (16) balotelli (8) barcelona (36) basel (5) bayern (12) bíró (6) bl (34) BL (8) botrány (11) brazil (11) bunda (9) chelsea (23) city (20) cl (5) conte (8) coub (8) dirty tackle (6) dortmund (9) Eb (5) eb (9) egervári (5) elemzés (7) epic (6) epl (14) európa (6) fabregas (5) fail (19) ferguson (11) foci (6) ftc (10) FTC (6) gif (33) gól (17) guardiola (9) holland (6) Honvéd (7) inter (14) Juventus (9) juventus (25) Kispest (5) kupa (5) lazio (6) liverpool (11) madrid (8) magyar (37) Magyarország (18) magyar futball (6) magyar válogatott (7) manchester (23) manchester city (7) manchester united (8) mancini (7) messi (16) milan (25) MLSZ (5) mlsz (5) mourinho (18) MTK (5) mtk (6) napoli (12) nb1 (11) NB1 (7) német (11) newcastle (7) ns (8) olasz (34) öngól (7) Orbán Viktor (8) orosz (8) összefoglaló (5) pepe (5) PFLA (9) pirlo (7) piros (6) rasszizmus (6) real (15) real madrid (9) roma (6) rooney (5) selejtező (14) serie a (12) spanyol (20) svéd (7) szines (31) színes (33) tottenham (6) ügy (6) united (7) válogatott (19) vb (8) vicces (7) videó (67) video (89) Videoton (5) wenger (5) Címkefelhő

e-mail

futballsznob@hotmail.com
webmester

Rúgni nehéz, kapni könnyű (Barcelona-Chelsea 2-2)

A futball nem igazságos, a futball tanulságos, mert lehetsz te jobb, sokkal jobb, ha vétesz a játék alapigazságai ellen, rád is lesújt a pallos.

Az úgy helyes, ha először is földig hajolunk a hős Chelsea előtt. Tíz emberrel a Camp Nouban, hát ilyet! Forró szív, hideg fej a sokadik hatványon amit a kéket kedd este bemutattak, ahogy fegyelmezetten tömörödtek egyre kisebbre és kisebbre, dacolva a mindenki által feltartóztathatlannak hitt katalán árral rendületlen. Olyanok voltak, mint az a megszállott, aki egy magára zárt hordóban vág neki a Niagara-vízesésnek, és valahogy túléli. Jegyezzük meg tárgyilagosan, nagyjából ennyire is múlott rajtuk a dolog. Megtették, amit lehetett, addig kapaszkodtak és reméltek, amíg végül sikerült. Dicsőségük azért világraszóló, mert valami náluk sokkal nagyobbal szálltak szembe, és maradtak talpon. Lehet, hogy a véletlenen is múlott, de a szerencsét senkin nem lehet számonkérni (ezért szerencse), legfeljebb azon, aki nem él vele.

És már itt is vagyunk a Barcánál. A katalánok szurkolóinak jelentős része a ledér sorsot ócsárolja a búcsúért, döbbentes statisztikákat lobogtatva labdabirtoklásról, passzokról, lövések számáról, de a helyzet az, hogy egyáltalán nincs igazuk. A Barcelonának kedd este kétszer is óriási mákja volt, az élet kétszer is tálcán nyújtotta felé a továbbjutást, először Terry elmebeteg piroslapja által, másodszor a Drogba által összehozott büntető képében. A katalánok azonban képtelenek voltak megbecsülni a páratlan ajándékokat, ami nem pusztán hiba, de Fortuna szemében felér egy durva sértéssel. A futball legősibb alapszabálya, hogy a kimaradt szerencsék megbosszulják magukat.

Az, hogy a Barcelona Guardiolástul, Messistül és mindenestül elszállt magától tegnap éjjel, bizonyos értelemben törvényszerű kifejlet: lesújtott rájuk a legnagyobbak végzete, a túlzott magabiztosság. Nem holmi felszínes Cé Ronaldós pökhendiségről beszélünk, hanem a görög tragédiák mítikus hőseinek jellemhibájáról, a hübriszről. A hübrisz a kivételesek csapdája, egyfajta elvakultságot jelent, amelyben a tragikus hős elhiszi, hogy saját nagyszerűsége felülemeli az univerzum törvényein. Például Ödipusznak eszébe sem jut, hogy igaz lehet rá a szörnyű jóslat, vagy Aiasz már magánál tudja Akhilleusz csodás fegyvereit, netán a Barcelona azt gondolja kettő-nullnál és emberelőnyben, hogy most már szákban a meccs (hübrisz 1).

“Elvitte őket a szívük”, mondhatják erre, de ha becsülték volna annyira a Chesea-t, amennyire az angolok őket, akkor nem vitte volna el. Nem kellett volna mást tenniük, mint amiért minden ellenségük szidja őket: egészpályás labdatartás a végtelenségig. Létszámfölényben, továbbjutást érő eredménnyel a táblán le kellett volna nyelni a bőrt, aztán ha a hetvenedik táján már térden járnak az agyonfuttatott vendégek, akkor jöhet a fesztivál. Helyette a második gól után kollektív eufória lett úrrá az egész csapaton, és a gárda örömnótával ajkain beleszaladt az első késbe.

Majd jött a második félidő és a kihagyott büntető. Bizonyos értelemben elkerülhetetlen baleset volt, hiába sugallta minden, hogy Messi ki fogja hagyni, mégse rúghatta senki más (mert ő Messi). Ami pedig ezután következett, az sokáig kísérteni fogja Xaviék híveit. A tanácstalan kínszenvedésre nehéz szavakat találni, egyszerűen tébolyító volt nézni a reménytelenül görcsös igyekezetet, amellyel századszor is körbeadogatják a tizenhatost és közben rettenetesen nem jutnak semmire. Mintha egy Parkinson-kóros nénit figyeltünk volna, amint cérnát próbál a tűjébe fűzni.

A világ mára megtanulta, hogy a Barcelona támadójátékát csak kivárni lehet, tönkretenni nem (kivéve a Real Madrid). Semmi labdaszerző heveskedés, csak szépen tömörülni, tolódgatni és nagyon, de nagyon figyelni. (Nem véletlen, hogy a milánói öregemberek ellen is cefetül megszenvedtek, a rutinnak kulcsszerepe van.) Guardiola csapata ugyanis annyira hisz a labdabirtoklásban, hogy az már kiszámíthatóvá teszi a játékát, és az esetek jelentős hányadában időt ad a védelem rendeződésére. Nagyon árulkodó volt, ahogy ott tologatták a lasztit a tizenhatos előtt és egyetlen egyszer nem merült fel senkiben, hogy ne a társ lábához adja a labdát, hanem esetleg egy kicsit kockáztatva elé, mondjuk lövésre.

Nem parentálnánk el a katalán filozófiát, az eredményeik önmagukért beszélnek, de vannak meccsek, amelyeken visszaüt a játék teljes kontrollálására való törekvés. Hogy mást ne mondjunk, miként érvényesülhet a Barca csodafegyvere, a gyors letámadás, ha nincs kitől elvenni a labdát?

A véletlen a futball szerves része, Guardiola csapata viszont mintha megpróbálná ezt a tényezőt kizárni a játékból (hübrisz 2), ezzel pedig jelentős mértékben megfosztja magát attól az esélytől, hogy neki pattanjon a labda. Márpedig a futballban néha erre is szükség van, nem lehet mindent csak egyedül. Néha hagyni kell az ellenfélnek, hogy ő rontson, néha oda kell neki adni a labdát, hogy felelőtlenül eladhassa a középpályán, néha be kell lőni a sűrűbe, aztán lesz ami lesz, hátha odapattan, hátha lyukat rúg, hátha elcsúszik. Nem lehet mindent csak módszeresen.

Mintha a Barcelona a pár évvel ezelőtti Arsenal hibájába esett volna, egyre keresve a tökéletes gólt, a százszázalékos ziccert, megfeledkezve róla, hogy olyan a fociban nincs. Kedd éjjel a katalánok kétszer találtak be, egyszer egy szöglet utáni zavart használtak ki (azon ritka alkalmak egyikét követően, hogy nem kisszöglet rúgtak) másodszor pedig az ellenfél labdavesztése után rohanták le sikeresen a kuszán rükvercelő vendégvédelmet. A gondosan agyonjátszott akcióikból viszont csak pár elrontott helyzetre futotta, meg egy kihagyott tizenegyesre, amúgy tort ült a teljes tanácstalanság. Talán jobban jártak volna, ha nem csak a saját képességeikben bíznak mindhalálig, de egy kicsit többször megadják az esélyt a Chelsea játékosainak, hogy esendő módon maguktól hozzák össze a bekapott gólt. Büdös, vagy sem, a sikerhez olykor mások balszerencséjére is szükség van. Mert a véletlen akkor is dolgozik, ha egy csapat nem kalkulál vele, csak olyankor többnyire ellene.

 

2012.04.26. 11:21 futballsz'

4 komment

Címkék: chelsea barcelona szerencse európa bl guardiola

A bejegyzés trackback címe:

https://futballsznob.blog.hu/api/trackback/id/tr304474458

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

andrebbe 2012.04.27. 09:10:12

Pontos. Csak oda kellett volna adni a labdat a Chelseanek, berugtak volna maguknak.

Koholmány 2012.05.07. 14:46:58

" világ mára megtanulta, hogy a Barcelona támadójátékát csak kivárni lehet", hát nem tudom, a spanyol bajnokság nem ezt mutatja, és azért a bl-ben ide csak 4! csapat jut el, szóval hagyjuk már ezeket a túlzásokat.
Ami meg Messit illeti, ilyen eredményekkel ilyen alázatos embert alig találni a sport életben.

Koholmány 2012.05.07. 14:49:39

"néha oda kell neki adni a labdát, hogy felelőtlenül eladhassa a középpályán"
Ez a mentalitás meg elmegy az NB1ben de nem ezen a szinten. "Srácok, rúgjátok be a sűrűjébe, majd lesz valami" :D Vicc.

futballsz' · http://futballsznob.blog.hu 2012.05.07. 19:13:22

@Koholmány: Alapvetően a néhán van a hangsúly. Az biztos, hogy rontja játékuk hatékonyságát, ha mindig kiszámíthatóan betolják az ellenfelet a kapu elé. Egy-egy kockázatosabb hosszú mélységi indítás, vagy csak sima felívelés és lepattanóra vadászás stb. segít megforgatni a védőket, nem ugyanazt a mozdulat- és gondolatsort kell lefolytatnia, azaz jobban benne van a hiba.

De ez csak azok ellen számít mint a Chelsea, akik tudatosan erre játszanak, hogy beszűkítik a területet a kapu előtt.