Mire Egervári mester autóba vágta magát, letudván a Liechtenstein elleni magabiztos győzelmet értékelő álszerény nyilatkozatát ("Elkezdtünk valamit... megyünk előre... megvan a csapat gerince... sikerült megvalósítani... örülök neki... felvillantottunk valamit.. igyekszünk kiszolgálni... nagyon köszönjük...") addigra Európa négy pályáján már kezdődnek is a pótselejtezők a maradék EB jegyekért. Négy párban nyolcan reménykedhetnek egyelőre, ráadásul a bizakodáshoz nyolcuk közül csak Észtországnak van szüksége az átlagosnál nagyobb fantáziára. Azt valahogy nehéz elképzelni, hogy a nagy meglepetésre eddig jutó rokonaink miként ne kenődnének fel az áthatolhatatlan ír védőfalra, Trap pedig végre-újra megmutathatja a világnak, micsoda legenda (Tippünk: 5-0). A többi meccsen viszont leginkább ízlés dolga az esélyek megítélése.

Ez hatalmas betűkkel igaz a bosnyák-portugál párharca, már-már annyira, hogy a mindent elsöprő trend ellenhatására szinte kezdenénk a gyűlölt Halálcsillagnak drukkolni a szimpatikus lázadók ellen. Ha Cével csak fele annyira bírnánk azonosulni, mint Darth Vaderrel, még menne is. Így viszont vesszen az önjelölt labdafényezők és aljas hentesek minden csapatszellemet nélkülöző kompániája, fel bosnyákok, itt az idő bosszulni a két évvel ezelőtti csalódást. Azóta Dzeko világsztár lett, mellé pedig nőtt egy fantasztikusan tehetséges Pjanic (AS Roma) és egy Lazioban rendszeresen játszó Lulic. A szereplést párszor már lemondó, edzőivel állandóan vitába keveredő Misimovics  pedig újra olyan mentalitásban futballozik, ami egy válogatottsági rekordertől elvárható, és ez rettenesen sokat jelenthet a házigazdáknak. Idézve az egyik balhét követően felmondáson gondolkodó korábbi kapitányt, Blazsevicset: "Elmegyek, mert Misimovicsra nagyobb szüksége van a csapatnak, mint rám". Amire még nagyon szükségük lenne, az egy komplett védelem, sajnálatos módon azonban a rendszeres kezdőből három bekk is hiányzik sérülés, vagy eltiltás miatt, ami azért nem hangzik bíztatóan. A portugáloknál mindenki fitt, aki számít, eltiltott sincs, viszont a lapokkal heten is vigyázhatnak, köztük "Ő" is.  Az Izland és Dánia elleni selejtezőkön horrorisztikus hibákat védő Rolando kikerült a csapatból, a hasonlóan teljesítő Bruno Alves viszont maradt, talán Pepével az oldalán jobban megy majd neki. De inkább ne menjen, essen-keljen a sok favágó, Dzekoék meg végre ne a kapufát ágyúzzák (mint két éve háromszor is az első meccsen), hanem zavarják haza sírva az egész celeb bandát.  

Tippünk: 5-0

Horvátok a törökök ellen, magyar gyerek kinek is drukkolhatna másnak, mint a kockásoknak. Modric és társai közel sem olyan elsöprőek, mint négy éve, ugyanakkor Hiddink legénysége se tűnne olyan félelmetes ellenfélnek, ha nem pont ő ülne a kispadon. Az mindenesetre merész húzásnak tetszik, hogy a reálos Sahint nem megfelelő állapotára hivatkozva kihagyta a keretből, lévén azóta az említett játékos a pályán remekelt klubcsapatában az Osasuna 7-1-es agyonverése alkalmával. Ő azért hiányozhat. A horvátoknál Niko Kranjcar a legfontosabb név, aki nem léphet gyepre (sérült), a helyén viszont számíthatunk a Dortmundban gyorsan alapemberré váló Perisicre, míg elől a kissé élemedett Olic, Eduardo páros riogathatja Volkan kapust és a török védelmet. A duó nem hangzik akkora durranásnak, de a közepes erősségű ellenfél és a hatalmas tét úgy érezzük, hogy nagyon passzol a két rutinos opportunista játékstílusához. Hátul van némi ügy szláv barátainknál, ugyanis ketten is kiestek az alakzatból (közülük a Lyonos Lovren hiányzik majd jobban). A bukik Arda Turánékat favorizálják, a mi szívünk viszont meglepetést sejt, a vén rókák góljai teljesen összezavarják majd a törökök törékeny védelmét, a lincshangulatra fittyet hányó vendégek pedig magukat is meglepik a hihetetlenül nagyarányú győzelemmel.

Tippünk: 0-5

A Csehország-Montenegróval kicsit bajban vagyunk. Amennyivel régebb óta szimpatizálunk a csehekkel, annyival szívesebben drukkolunk az esélytelenebbnek. A legkisebb ex-jugók egy tenyérnyi földnek szerezhetnének sosem tapasztalt boldogságot, míg az EB-kre bérlettel járó cseheknek lassan újra villantani kéne valamit az egykori nimbusz életben tartásához. Nedved távozása óta sok vizet nem zavart a sikerei idején minden magyar által irigyelt válogatott, ha viszont Montenegró ellen elhasalnának, az már komolyabb válságba sodorhatná Morvaország futballját. Montenegró ezzel szemben nem veszíthet semmit, illetve dehogy nem, a játékosoknak ez életük lehetősége, és nem is akármilyen spílerekről van szó, főleg a támadószekcióban. Vucinic (Juventus) és Jovetic (Fiorentina) igazi sztárok csapataikban, utóbbi tündöklően tehetséges, és ha nem kényszerül kihagyni a teljes tavalyi évadot egy sérülés miatt, akkor már azok is hallottak volna róla, akik most azt kérdezik, hogy: kicsoda? Társaik a góllövés feladatában a DC Unitedes Boskovic (kicsi az ország, hullámzó a keret) és a Blackburnbe frissen illeszkedni próbáló Vukcevic. Hogy nem mind működik, ami jól hangzik, mutatja, hogy a jól hangzó nevek ellenére éppen a góllövés ment legkevésbé a montenegróiaknak (hét találatra futotta a selejtezőkön). A védelemmel viszont nem volt sok gond, amelyben szintén jelentős tálentum bontogatja szárnyait, a Man. City-s Savic személyében.

Tippünk: 0-0