Verebes József örökbecsű szavai csábítanak sommásan annyival elintézni a vasárnapi 1-6-ot, hogy a United csúnyán belegyalogolt a késbe. Bár a gólkülönbség a kitámadó hazaiak elemeire hulló védekezéséből fakad és az összképet tekintve túlzónak is nevezhető, szerintünk Fergusont komolyan el kell gondolkoztassa, vajon miként zuhanhatott ennyire szanaszét a hátsó alakzat. A skót mester meccs utáni megindultságában Evráék kamikaze taktikájával magyarázta a lefújás környékén kapott gólokat (szám szerint hármat), mondván, egyrészt megérti, hogy még a védői is elvakultan mentek előre, másrészt viszont bölcsebb lett volna, ha az adott helyzetben inkább a károk minimalizálására törekszenek. Mindez igaz, de nem ad valódi magyarázatot a vereségre, melyet sallangmentessége tett igazán megalázóvá. Addig még rendben van a dolog, hogy a City oldalán hiba volna elszállni az ölükbe hulló gólfesztiváltól, ám ennél sokkal nagyobb tévedés lenne, ha a város másik felén nem vennének a szívükre minden egyes bekapott találatot. Valami nem stimmel.

Ez a védelem Vidic és Van Der Sar nélkül olyan, mintha kilopták volna belőle az anyagot. Rio és Nemanja klasszikus "vasbeton kapcsolat" az egyik kemény és határozott, a másik atletikus és alkalmazkodó, ha mindketten jó formában, tökéletesen kiegészítik egymást. A nemzeti színekben kihagyott tizenegyesét gyászoló szerb hiányában viszont könyörtelenül előjönnek Ferdinand hiányosságai. Egyszerűen képtelen rá, hogy a nehezebb szituációkban a helyzet urának tűnjön, ne pedig áldozatának. Ugyanez hatványozottan igaz De Geára is, aki úgy fest a lécek közt, mint egy xenontól dermedt nyúl. Amióta nem kap naponta leventególokat, mintha sikk lenne dicsérni a riadt hispánt, de tessék csak újra megnézni a felvételeket, és aztán állítani, hogy az első zseniális Balotelli lövést leszámítva Edwin ne ért volna hozzá legalább egyik, vagy másik ötösön belül suhanó beadáshoz, esetleg ne hárította volna lábbal Silva ziccerét. David egyszerűen mintha ott sem lett volna, ennél súlyosabb kritika pedig kapust nem érhet.

Természetesen nem lehet két ember plusz Johnny "Rövidzárlat" Evans nyakába varrni a teljes felelősséget, például Evra is gyengén muzsikált, Smallingnak se ez volt a legjobb napja, sőt Rooney-t és Welbecket leszámítva valamennyi kezdő szégyellheti magát. Mégis, a kiütés legfőbb üzenete, hogy a tavalyi formáját -ki tudja mennyi időre- elveszítő Vidic nélkül nincs igazi vezér a hátsó szekcióban. De Gea pedig egy tévedés.

Igazolása súlyos botlás volt Ferguson részéről, legalább akkora, mint nem behúzni Sneijdert. Mert bizony a hat kapott gól mellett a United középpályásainak produkciója is a hazaiak által levonandó keserű tanulságok közé tartozik. Elnézést Sir, de az Anderson-Fletcher belső párost játszatni Önhöz nem méltó alibizés. Olyan nincs, hogy a két középső középpályás nem képes semmi extrát hozzátenni a támadásokhoz, ugyanakkor rendre átbrusztolják rajtuk a labdát. Ez a kettős nívósabb csapatok ellen nem jogosít sok reményre. A két szélső mankója nélkül meg aztán végképp nem, márpedig Nani tegnap bizonyította, hogy nála mindig pakliban a teljes betli, míg Youngról csapnivaló hatékonysága festett a korábbinál lényegesen kevésbé rózsaszín képet. Szembeötlő, hogy mennyire nem volt képes senki ebből a részlegből hozzátenni azt a bizonyos extrát a játékhoz. Bezzeg a daráló Man City-ben rendre akadt egy-egy középpályás, leginkább és legfőként persze Silva, aki képes volt meglepni az United védelmét. Pedig Mancio elég robosztusra vette a figurát, emlegetett Silva mellett futóbolond Milner, az inkább védekezésben otthonos Barry és Yaya Touré, a vágtázó elenfánt tették ki a közbülső sort. Nem lehet jó ellenük játszani, bár De Jong nélkül minden nap ünnep.

Mancio rakkolós kezdőcsapata egy olyan tükröt állított az United elé, amelyben a lehető legszarabbul nézett ki. A Citeh lassan visszahúzódó félaktív letámadása körülményessé tette a labdakihozatalt, ha pedig mégis sikerült felfejlődni, a hazaiak felállt védelemmel néztek szembe, inkluzív szélen visszasegítő Balotelli. A limitált terület és idő miatt már a kisebb pontatlanságok is egy-egy akció halálát jelentették, míg igazán veszélyes helyzet kialakításához bravúros megmozdulásokra is szükség lett volna, ezekből viszont a szép góllal végződő Fletcher-Hernandez összjátékot leszámítva gyakorlatilag egy sem akadt. Ahogy a City-ben Silva személyében van egy sztár, aki akkor is képes gólokat összehozni, ha nincs éktelenül jó napja (tegnap például nem volt), addig a United középpályáján csak akkor tűnik fel ilyen klasszis, ha Rooney visszalép (mint a második félidőben). Hiányzik egy Sneijder szintű világsztár, akitől alapjáraton is kitelik a csoda. Ez a minőségbeli különbség a mérkőzés legfontosabb tanulsága. A helyzet elöl is hasonló, bár itt inkább a keret mélysége jelent problémát a bajnok szemszögéből. Welbeck egyszer még sokra viszi, sőt tegnap sem vallott szégyent, de egyelőre azért nem kelt akkora riadalmat, mint Balotelli, Agüero, vagy Dzeko. Főleg magára maradva.

Mert persze nem mehetünk el szó nélkül a jogos kiállítás mellett, Evans hatalmas ostobasággal tetézte hibáját, ráadásul az első gólnál is ő aludt legközelebb a gólszerzőhöz. Az emberfór a vezetéssel karöltve megingathatatlan pozícióba hozta a City-t, érezni lehetett, hogy ettől a Manutól nem futja feltámadásra, jobb pedig jelenleg nincs. Fletcher villanása sosem tűnt többnek szépségtapasznál, végül még annak is kicsi lett, hiába gyönyörű. Ez nyilván a Mancini által felhúzott bástyasor dicsérete is, különösen Richards és Clichy érdemei elévülhetetlenek, akik Nani és Young semlegesítésével kirúgták a már emlegetett mankókat a gyenge lábakon álló United mellől. De a gyerekriogató kinézetű Lescott-Kompany belső kettős is imponált, minden kötelezőt megoldottak rutinból, a belga pedig rengeteget nőtt szemünkben azzal a mérhetetlenül fontos sárgával, amellyet Welbeck lerántásáért kapott, még egy-nullánál. Ha kilép a srác és a félidő előtt egyenlítenek a pirosak, talán minden másképp alakul, bár Evans előbb-utóbb óhatatlanul bekövetkezett volna. Tűzbe jőve még lehetett volna némi reménye a Unitednek a jól összerakott és nála jobb játékosokból álló riválissal szemben. Ha nem volna a hibalistán egy fotocellás ajtót idéző portás és egy lelátón merengő oroszlán (kapitányi karszalaggal), akkor leginkább egy olyan személyt hiányolnánk a vert seregből, aki tudásával ihletett állapotba hozhatta volna nagyszerű, de nem legfelső polcos társait (mint Silva Milnert).

Vidic előbb-utóbb átlép a múlton, a másik két ügyben viszont nem hisszük, hogy házon belül megoldható a probléma. Lindegaard és Cleverley értékes és fontos opciók, ahogy Giggs sokadvirágzása is az lenne, ám a szupercsapatok korában ennyi már kevés a dominanciához. A Unitednél muszáj lenne emelni a nívón, mert egyrészt nem lehet egy egész szezont csúcsformában lejátszani, másrészt akkor se nézhet ki akárhogy az ember, ha pocsék napja van. És persze végy egy jó kapust.