Olaszországban is volt átigazolási időszak, ami nem hozott érdemi változásokat. Legfeljebb azt lehet elmondani, amit már eddig is tudtunk: a Serie A egy rozoga 1,1-es Fiat Unora hasonlít. Nem hasít, viszont folyton lerobban.

A legnagyobb szenzáció egyértelműen a római csapatok dőzsölése volt. A Lazioról elmondható, hogy Claudio Lotito regnálása alatt évek óta viszonylag szisztematikusan próbál építkezni és idén úgy tűnik, hogy végre tényező lehet a Bajnokok Ligája helyekért folytatott lökdösődésben. Az előszezonban sorra pakolták meg a gyengébb csapatokat, és még az UEFA kupában is állnak, ami olasz csapatként már-már a bravúr kategóriába sorolható. Behúzták például a Futballsznob által istenített albán Lorik Canát. Cana nem semmi figura, anno például csapatkapitány volt a Marseilleben, majd eligazolása után azonnal cséká lett a Sunderlandben is. Persze a Lazionál Cana helye nem biztos a kezdőben, ellentétben Marchettivel, aki Buffont válthatja majd hosszú távon a Squadra Azzurában. Csatárfronton Klose és Djibril Cisse leigazolása volt a nagy „durranás”. Még akkor is csak egy lesajnáló félmosolyt érnének meg, ha tíz évet visszamennénk az időben. Konko és Stankevicius tovább dúsítja a multikultit, ami meglehetősen szokatlan lehet a Lazio szurkolói számára. El is adogattak mindenféle középszerű támadókat Floccaritól Foggián át Brescianoig. Az optimális kezdőjük mindenesetre nem tűnik rossznak: Marchetti – Konko, Biava, Dias, Radu – Ledesma, Cana – Hernanes, Mauri – Klose, Cisse. Kiesni nem fognak.

Az AS Roma legnagyobb fogása Di Benedetto volt, aki új tulajdonosként kinyitotta a pénzeszsákot és valami egészen döbbenetes parádét rendezett. A teljesítményük cirkuszi produkcióként is megállná a helyét. Amikor már nem gondolta az egyszeri szemlélődő, hogy még ennél is jobb lehet, akkor indultak csak be igazán. Volt itt minden: Bojan a Barcából, Heinze a Marseilleből, Stekelenburg az Ajaxból, egy reménykedős 19 éves Lamela a River Plateből, és valami Jose Angel a Gijonból, akit nyilván besúgónak hozott Luis Enrique, az új mister. Nem rossz a névsor ugye? Na. Ekkor jött az idomár és meggyújtotta a hullahopp karikát: Borini, Gago, Kjaer, Pjanic, Osvaldo és már 10 új arcnál tartunk. Visszatértek kölcsönből is katonák: az alulértékelt Cicinhot lehet említeni vagy Okakát. Itt kezdőt nem lehet írni, hiszen még csapaton belül is csak feszült ismerkedési estek keretében próbálják kisilabizálni a tagok, hogy who is who. Mindenesetre nem árt, ha korán beérnek edzésre, mert a későn érkezők lehet, hogy már nem kapnak szekrényt az öltözőben. Futballsznob egy eddig nem kimondott tényre is felhívná a figyelmet: a csodálatos Francesco Totti az AS Roma keretének legidősebb játékosa, egyszersmind doyenje. Szeptember 27-én már 35 éves lesz.

Most essék szó az északiakról. A Milan az egyetlen komolyan vehető csapat ma Olaszországban, Allegri egyértelmű terveket tett le az asztalra és a klub igyekezett megfelelni az elvárásainak. Minden sztár maradt (Zlatant kivásárolták a Barcából), jött Mexes a Rómából, egy nemzetközi szintű balbekk Taiwo személyében, a középpályára hozták Aquilanit és Nocerinot. Aquilani teljes lutri, de sérülésektől mentesen, egy jó edzővel a háta mögött még lehetne belőle jó játékos. A BL-győztes legendák közül most váltak meg Oddotól, Pirlotól és Jankulovskitól, és további törmeléket is eltakarítottak (például Onyewu, Sokratis stb...). Ez a Milan így ahogy van, egyértelmű esélyese az olasz bajnokságnak.

A Calciopoli kapcsán világszerte megutált Internél még csak most kezdenek lábadozni a Mourinho sokkból, és még mindig csak egy nagy kuplerájhoz hasonítanak. Jött Gasperini, hosszú idő után olasz edző, aki nem tűnik meggyőző választásnak, és nem lennénk meglepve, ha már szezon közben távozna. Az igazolási politika feltűnően rendszertelen. Mindenáron el akartak passzolni egy nagy nevet, és végül Eto'o-ra jött ki a kiszámolós. Eto'o egy legenda, minden idők legjobb afrikai játékosa, távozásával kicsit megint meghalt a Serie A.

Az érkezési oldalon közepesen lelkesítő figurák tűnnek fel, mint Poli, Zarate, Alvarez, Castaignos. Külön említjük a mágikus Forlant, akinek egyértelműen a hattyúdala lehet ez a milánói kaland. Az Inter tervezett kezdője mindenesetre nem okoz szívinfarktust az ellenfeleknek: Julio Cesar – Ranocchia, Lucio, Samuel – Maicon, Sneijder, Cambiasso, Zanetti – Forlan, Pazzini, Alvarez. Egy dolgot meg kell adni nekik: a liga legjobb játékosa náluk szerepel: Wesley Sneijder.

És akkor jöjjön la Juventus. A torinói csapat trendfordulós szezonhoz érkezett, és ezt ott is érzik. Az elmúlt évek teljesítménye minden szurkolójukat elfordította a csapattól, akinek vannak juvés barátai azok tudják: többnyire falfehér arc és ál-érdektelenség jellemezte a juventinokat. Idén jön az új stadion (soha nem látott 20000 feletti bérletes szám!), továbbá beleérkezett 100 millió EUR a kondérba. Az átigazolási politika végül is szisztematikusnak mondható, hiányposztokra érkeztek játékosok. Szép sorjában, jól követhetően. Az egyetlen őszülésre okot adó apróság, hogy minden új játékos a középszer és a klasszis között valahol félúton tart. Eljero Elia például a Hamburgtól jött. Nyári pletykák mondják, hogy ő nem akart a Juvéba igazolni, mert az szerinte nem előrelépés a Hamburghoz képest, másrészt híre ment, hogy elfertőződött az új tetkója. Ez utóbbi megrengette a fél Bundesligát, több csapatnál betiltották a tetoválásokat. A torinóiakhoz érkezett még Vucinic, Lichtsteiner, Giaccherini, Vidal és még fél tucat kölcsönből visszatérő vagy nevesincs játékos. Ja, és Pirlo. A kiégésen már túleső, ám legendás Pirlora próbálják építeni a játékot, ami olyan érzést kelt, mintha romlott halat dugnának az ember orra alá egy Michelin-csillagra pályázó étteremben. Antonio Conte karaktere is felemás érzéseket kelt, de talán inkább tűnik jó választásnak. Az elkiabálás minden igénye nélkül talán nem túlzás azt állítani, hogy a második-harmadik helyet célba vehetik, bár nagyon nagy lesz a tülekedés a sok nemzetközi szinten középszerű csapat között, így biztosra semmiképp nem mehetnek.

A Napolival folytatjuk, amely továbbra is az olasz szemétdomb egyik cézára. Kevergetik a kártyákat, aztán végül is minden évben nagyjából ugyanolyanok. Ígéretes nevekből nincs hiány: Pandev az Intertől, Santana és Donadel a Fiorentinától, Britos a Bolognából (ő például megfigyelésre érdemes fiatal játékos), Inler Udineből, Dzemaili Parmából, meg még három játékos Argentínából. Próbáltak selejtezni is, jó szezonjuk is lehet akár, de ennyi új játékost mire megint összeszoktatnak, lehet majd újra igazolgatni. Oh, és akkor egy kis elnöki parádé. De Laurentiis megtudta a Serie A sorsolását, és így hagyta el a helyszínt egy arra járó ismeretlennel.

Ha már az Ecseri piacról szó esett, hát Palermóban 0-24-es alkudozás ment. Őrült Zampa (Bálint András hasonmás elnök) lassan minden héten megsértődik a szurkolókra, de érződik, hogy ott mocorog még benne a vadászösztön, ha meghallja, hogy: acquisti. 24 játékos jött, 13 ment. Az érkezők között lehet mazsolázni: feltűnik egy Simon Ádi a Halitól, egy Tzorvas a Panától, és talán a legnagyobb név, akire érdemes lesz figyelni Edgar Barreto az Atalantától. Aki tényleg elég perverz, végigolvashatja itt a névsort. Szakmai komolyságot nem lehet feltételezni, edzőjük nincs, ráadásul sok alapembert veszítettek: Bovo, Cassani, Nocerino, Pastore, Sirigu, Goian, Kasami, Carrozzieri, Liverani. Kiesési gondjaik lehetnek idénre, ha nem kapnak el egy normális rajtot.

Az Udinese említhető még külön, akik hosszú évek óta egy hajszálra vannak attól, hogy egy kategóriával feljebb lépjenek, és végre tényleg nagy csapatként lehessen rájuk tekinteni. A BL főtábla nem jött össze és ezzel megint elnapolódik a kérdés, de az nem vitás, hogy mesésen igazolgatnak. Csak találgatni tudunk, hogy ki az aki ilyen jó szemekkel bír, nyomozásunk Andrea Carnevalera tereli a gyanút, aki a játékos megfigyelők főnöke. Az igazán nagy drukkereknek ismerős lehet a név. 1990-es VB bronzérmes Carnevale, aki még játszott a nagy Napoliban Maradonával, kokainfüggőségen is átesett (?). A nagy seftelés kirakatembere a Barcához elsózott Alexis Sanchez, de Futballsznob szerint még mindig sok igazán komoly klasszis játékos van a keretben: Kwadwo Asamoah, Agyemang Badu, Pablo Armero vagy Almen Abdi neve még lehet, hogy nem mond sokat, de érdemes őket figyelni. Ennek mentén biztosak vagyunk benne, hogy idén is kitűnő játékosokat igazoltak. Legtöbbjük 1990-es vagy akörüli évjárat, úgyhogy csodákat várhatunk.

A Cesena, a Genoa és a Fiorentina alkothatják a középmezőnyt, és talán megúsznak bármiféle kiesési problémát. A Cesena pofás játékosokat vett: Comotto, Marco Rossi, Candreva, Eder, Mutu és Martinez elég lehet egy top 10-es helyezéshez. A Genoa Sebastien Frey megszerzésével próbál komolyságot mutatni, a Fiorentina pedig megtartotta a sztárjait.

A többi csapatnál már szinte kivétel nélkül a túlélés a cél. Itt már az első meccsek eredményei is sokat befolyásolnak, de talán a Parma, a Bologna és a Chievo simábban benn maradhatnak, míg a három kieső az Atalanta (hat pontlevonással indul), a Catania (Montellával a padon), a Novara (55 év után újra a SERIE A-ban, új stadionnal, műfűvel), a Cagliari, a Siena és a Lecce közül kerülhet ki.

Zárásképp annyit lehet hozzátenni, hogy mindenkinek el kell fogadni, az olasz bajnokság immár csak a negyedik legerősebb liga. Európában szinte reménytelen a helyzet. A bevételi rangsorban csak a hetedik a Milan, kilencedik az Inter, tizedik a Juventus. Körülbelül 100 millió eurós a lemaradásuk a nagykutyákkal szemben. A többi csapat jóformán meccset is alig nyer az Európa Ligában, a kiscsapatok (értsd a liga körülbelül fele) mindennapos anyagi problémákkal küzdenek. A stadionok állapota kiábrándító, a hangulatot pedig áthatja a korrupció.

Az igazán hardcore rajongóknak megmarad viszont az állóvíz áporodó illata, a petárdák random robbanásai, a csodálatos ultrák háttérzaja, a folyamatos balhégenerálás, a legyintgetés, FantAntonio Cassano, Totti, Di Natale, Quagliarella, vagy Ilaria D'Amico. Várjuk már. Nagyon.