HTML

Megosztás

Utolsó kommentek

Címkék

afrika kupa (5) anglia (7) angol (30) arsenal (26) bajnokság (16) balotelli (8) barcelona (36) basel (5) bayern (12) bíró (6) BL (8) bl (34) botrány (11) brazil (11) bunda (9) chelsea (23) city (20) cl (5) conte (8) coub (8) dirty tackle (6) dortmund (9) eb (9) Eb (5) egervári (5) elemzés (7) epic (6) epl (14) európa (6) fabregas (5) fail (19) ferguson (11) foci (6) ftc (10) FTC (6) gif (33) gól (17) guardiola (9) holland (6) Honvéd (7) inter (14) Juventus (9) juventus (25) Kispest (5) kupa (5) lazio (6) liverpool (11) madrid (8) magyar (37) Magyarország (18) magyar futball (6) magyar válogatott (7) manchester (23) manchester city (7) manchester united (8) mancini (7) messi (16) milan (25) MLSZ (5) mlsz (5) mourinho (18) mtk (6) MTK (5) napoli (12) nb1 (11) NB1 (7) német (11) newcastle (7) ns (8) olasz (34) öngól (7) Orbán Viktor (8) orosz (8) összefoglaló (5) pepe (5) PFLA (9) pirlo (7) piros (6) rasszizmus (6) real (15) real madrid (9) roma (6) rooney (5) selejtező (14) serie a (12) spanyol (20) svéd (7) színes (33) szines (31) tottenham (6) ügy (6) united (7) válogatott (19) vb (8) vicces (7) videó (67) video (89) Videoton (5) wenger (5) Címkefelhő

e-mail

futballsznob@hotmail.com
webmester

A jövő csapata egyre inkább a menőkről szól

 

Az Arsenal helyzete lassan Kubára emlékeztet, csak azok maradnak, akik nem tudnak úszni. Az utópia elbukott, az álmok kifakultak, a holnap igérete nem helyettesítheti örökké a jelen kupáit. Amíg készült a stadion és szoros a nadrágszíj, tökéletes menedzseri teljesítménynek számított az él közelében végezni radikálisan sajtátnevelésűekre és zseniális filléres igazolásokra építő modellel. Ideje viszont már vidám a banki egyenleg, miközben a karcsúsítás politikája öncélúnak tűnő éhínségbe fordult. Lassan rá sem lehet ismerni a szexi ágyúsokra, kiket nemrég még tátott szájjal bámult a világ. Ez már régen nem diéta, hanem súlyos anorexia.

Őszintén szólva magam is csodálója voltam a selyemhangú ezüstrókának, míg rá nem jöttem, hogy a sármos külső végtelenül elbizakodott filozófiát takar. Azt hiszi, egymaga képes az alapjaitól felépíteni a tökéletes futballklubot, a maga képére és hasonlatosságára. A mai Arsenal lényegében az ő egójának kivetülése. A klubnál az ő szemével látnak, az ő eszével gondolkodnak, az ő látomását valósítják meg. Nincs egy olyan fogaskerék a gépezetben, ami ne az ő elképzelései szerint forogna. A tragikus hiba abban áll, hogy mindeközben hajlíthatatlan következetességgel örökítette át fogyatékosságait is. Beszűkült elképzelése az ideális futballról mára felismerhetetlen monokultúrává silányította a csapatot. Kaptafára igazolja és képzi a játékosokat, mintha csak egyféleképpen lehetne jól focizni. Nem ismer semmit a maga igazán kívül, és képtelen tanulni a saját hibáiból.

Akinek látható nehézséget okoz egy normális kapus kiválasztása, attól elvárható volna például, hogy némi bénázás után belássa korlátait, rászánjon némi pénzt és inkább a tutira menjen. Ha a csapatából évek óta hiányzik a természetes keménység, akkor ne próbálja örökre saját ígéretes srácaival betölteni Vieira helyét, hanem importáljon valaki olyat, akitől garantáltan félnek. Ha örök probléma a lehetőségek értékesítése, akkor bírálja felül a támadások végtelen kijátszását hirdető nézeteit, és jöjjön végre rá, hogy a legnagyobb helyzeteket sem annyival könnyebb gólra váltani, hát még egy Bendtnerrel.

Végtelen rugalmatlansága következtében az történt Wengerrel, amire senki sem számított: egyszerűen elavult. A kísérlet kifutotta magát és most lassan visszahanyatlik a mezőnybe, mint egy heroikusan hosszú és magányos szökés a Tour de France-on.
Új szelek fújnak.

Le Professeur egykoron magányosan jegyzetelgetett a belga bajnokikon jó mozgású kölkökre vadászva, ma az elitklubok megfigyelőinek ezernyi szeme les minden ügyesebb nagycsoportost, éppen az ő példáján lelkesülve. Párhuzamosan ezzel világszerte robbanásszerű fejlődés zajlott le az utánpótlásképzésben, miről meggyőződni elég egy pillantás a most fejeződött U17-es világbajnokságra. Tíz éve ezt az üzbég válogatottat csomagban vették volna fel Wenger legendás akadémiájára, ma őket látva inkább azt állapíthatjuk meg hitetlenkedve, hogy milyen magasra került a kezdőléc.

Az ágyúsok képzése persze továbbra is az egyik legjobb, de már csak az egyik és nem is legjobb. A legújabb-kori futballban még nagyobb lett a verseny a még fiatalabb tehetségekért, ráadásul nehezebb kiugró eredményeket elérni a színvonalas nevelésre támaszkodva, mert máshol is igényes munka folyik. Hol vagy Ajax? hogy mást ne mondjak.
Ha mindezt fel is ismerte Arsene, képtelen volt érdemben változtatni a struktúrán. Igazolni mintha teljesen elfelejtett volna, az akadémiáról meg közben csak nem akaródznak futószalagon érkezni a világsztárok.

A transzfercsászár egykor prímán megélt a csúcson lévő francia utánpótlás ismeretéből, bár jegyezzük meg, hogy Zidane fölött sikerült valahogy átnéznie. Biztos nem futott elég szépen. Amúgy hazulról hozta Henryt, Vieirat, vagy éppen Petit. Rajtuk kívül, a közhiedelemmel ellentétben, 15 év alatt mindössze két-három igazi klasszist sikerült kinevelnie (felfedeznie): Fabregast, Van Persie-t és Adebayort (az angolok rászorulási alapon idevehetik még Ashley Cole-t). Amúgy elmúlt hét szezonban -egyetlen Nasrit leszámítva- csak a kassza zsírosodott a játékosmozgásoknak köszönhetően, játékerőt tekintve egyre csak csúsztak lefele a Rosicky, Baptista, Hleb, Gallas, vagy Arshavin-szerű tíz-húszmilliós szárigazolásokkal (ennél több pénzzel Wenger sosem megy el otthonról).

Nyilván rengeteget túlzok, egy fantasztikus egyéniségről van szó, aki történelmi sikereket ért el a klub-futballban és megújította a szakma gondolkodásmódját. Óriási pechére azonban immáron nem csak a saját maga kezdte forradalommal kéne lépést tartania. Globális világfordulás új szereplőkkel gazdagította a játékasztalt. A sejkek és bojárok alaposan megemelték a beszállót, a liga örök négyese pedig minimum ötössé lett (és akkor még leírtuk a Tottenham).

Stadion kész, háttér stabil, türelem végtelen, egyelőre. Nagyon nehéz volna viszont kimagyarázni még egy ínséges évet, főleg bérlettel az Európa Ligába. E szomorú forgatókönyvhöz annyi hiányzik csak, hogy elsüljön a Liverpool, a többiek pedig tartsák a tavalyi szintet. Miközben Fabregas lassan már akkor is árt, ha marad, és a hírek szerint Nasri is talált új várost magának, legfeljebb a mez színe kérdéses. Az ő pótlásuk nélkül az ágyúsok maximum reménykedhetnek a bl-helyben. Igazolni kellene kettő jelentőset, de inkább hármat. Nem wengeresen jókat, nem önnön képére formálandó ígéreteket, hanem kész, kipróbált klasszisokat, valódi egyéniségeket. Akik védelmet jelentenének a rendszer gyenge pontjaira, akik egy másik futballkultúrát képviselve képesek volnának akár az ő hibáit is kijavítani. Ehhez persze először a mesternek kellene elhinni, hogy vannak ilyenek.

 

2011.07.08. 13:36 futballsz'

2 komment

Címkék: ajax zidane arsenal henry fabregas van persie wenger petit vieira nasri

A bejegyzés trackback címe:

https://futballsznob.blog.hu/api/trackback/id/tr773050324

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

vadkutya 2011.09.17. 21:25:40

A cikk komplett gondolat-rendszerével könnyen tudok azonosulni, remek meglátások vannak benne, bár sok rész nyilván túlzás, ahogy Te is írtad.

Igazából senkinek sincs lövése arról,h Wenger merrefelé tart. Szomorú,h sztem már neki sem.

Takács Kr. · http://takacskrisztianir.blog.hu 2011.09.20. 08:56:29

a forradalom felfalta egy újabb gyermekét. a közelmúltban vmikor írta Lady-Bracewell Smith (korábbi Arsenal elnökségi tag), hogy a komplett elnökséget el kéne zavarni.

sajnos azzal, hogy ilyen szinten Wenger talpnyalói lettek, tökéletesen igaza van. a kérdés mindig is az volt, ki jöhet a helyére???