"Fiatal rajongójával találkozott az FFT főszerkesztője" - címlapsztori.

Szöllősi Györgyöt csak a legszerencsésebb magyar futballbarátoknak kell bemutatni, de ők inkább gyorsan kattintsanak máshová, van a világon fertelmes dolog elég.

Mint az közismert, Gyurka számtalan funkciójának egyikeként a legendás FourFourTwo magazin magyar kiadását igyekszik egyre elképzelhetetlenebb mélységekbe zülleszteni, nagy sikerrel. Nem is olvassuk túl gyakran, ma viszont valahogy rátévedtünk, és (szinte) jobban meglepődtünk, mint amikor Zidane Zalán meg Falcao Dezső jelentette a színvonalat.

Mi  volt a világ vezető futballmagazinjának kiemelt, ajánlott "topsztori"-ja a magyar olvasók számára ezen a szép, kora nyári reggelen? Talán Ronaldo sérülése vagy Dárdai könyve? Ugyan már.

Az, hogy Szöllősi György találkozott egy ifjú rajongójával, aki elmondta neki, hogy ő a kedvenc újságírója. A cím mögé még az is oda van írva zárójelben, hogy "fotók!", így felkiáltójellel, ami egy ilyen népszerű ember esetében teljesen érthető, csak aztán nehogy beszakadjon az internet.

Ha végre levettük a szemünket a képekről (három is van belőlük, mind Gyurival), az derül ki a szövegből, hogy a Debreceni Labdarúgó Akadémia 12-14 éves játékosainak szólt a látogatás, akik Magyarországot képviselik majd a Futball a barátságért elnevezésű rendezvényen, Párizsban. Közéjük tartozik Sitku László, a tehetséges sportújságíró palánta, aki elmondta, hogy: "A jó sportújságírás számomra informatív, izgalmas és érdekes, ezért nekem Szöllősi György a kedvenc újságíróm" majd ezt követően a rendezvény jelképével, egy barátság karkötővel is meglepte bálványát.

Laci valószínűleg csak fiatal kora okán annyira tájékozatlan, hogy az erények sorolásakor megállt háromnál. A teljesség igénye nélkül ajánlanánk neki még pár dolgot, ami különlegessé teszi rajongott főszerkesztőjét.

Az ízlése, például amikor egy nekrológban személyeskedve gyalázza az elhunytat.

A morálja, amikor névtelen olvasói levélként közöl le egy szerkesztőségi írást, amely a Kispestet ócsárolja.

Az eleganciája, amellyel bekérdezi Kondást, hogy tényleg a Szimával jár-e a lánya.

A nemzetközi elismertsége, amikor az UEFA megkéri a Debrecent, hogy inkább alkalmazzanak helyette valaki mást.

A nagyvonalúsága, hogy ezt követően vitriolos cikket ír a Loki mezen használt betűtípusról vagy később, amikor leszedeti a honvédosok "Puskás, Kispest, Hungary" molinóját.

Az elhivatottsága (és intelligenciája), hogy azzal is betámadja a Lokit, nincs elég tévé a VIP-ben és ezért nehéz követni a meccset, ha valaki nem tud elszakadni a hidegtálaktól.

A logikája, amellyel 2013 nyarán is képes volt Gyurcsány nyakába varrni a Videoton kiesését az Európa-ligából a szinte amatőr Podgorica ellen.

A pénzügyi zsenialitása, amellyel az FFT kiadója 2010 és 2014 között 147,5 millió forint hirdetési pénzhez jutott minisztériumoktól, állami vállalatoktól és az MLSZ-től (miközben másfél évig felszámolás alatt állt).

Függetlensége, amelyet a Felcsúton üzemelő szerkesztőségben is megőriz.

Önzetlen barátságra való képessége, amely oly erősen kötötte a Puskás családhoz, hogy ma övé a licenc-kezelő kft 47 százaléka.

Élelmessége, amellyel a piaci alapok helyett TAO-s pénzekből tartatná el a szakmát.

És végül a sokoldalúsága, amellyel az FFT főszerkesztője, a Puskás Intézet vezetője, a Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia sajtószolgálatának vezetője, a Puskás.COM ügyvezetője és a Magyar Sportújságírók Szövetségének elnöke, egyszerre.