Azok után, amit a hatodik percben művelt.
Fantasztikusan játszottunk tegnap, ez nem is lehet kérdés, csak néhány csúnya szabálytalanságunktól maradt némi rossz utóíz a szánkban. Avagy értjük, hogy nekünk borzasztó fontos volt az eredmény, és tényleg hihetetlen látni, mit tesz az önbizalom és a szervezettség, de azért azt nehéz lenne vitatni, hogy nem mindig találtuk el a határt az agresszivitás és a durvaság között.
Az alaphangot pedig épp az a Dzsudzsák Balázs adta meg, aki ma likevadász mártírkodásba fogott, sérült bokáját "nem a hőst szeretném játszani" szöveggel megosztva a Twitteren. A Vidával tetteket követően mi annyira azért nem csodálkoznánk a helyében, hogy ő is kapott:
Hasonló mutatványt, sőt mutatványokat láthattunk Szalaitól is, aki annyira aktív volt a neki jutó 45 percben, hogy az egy tétmeccsen biztos elég lett volna a kiállításhoz.
Ez a tiprás már magában is:
Ez a taposás inkább csak sárga (úgy látszik ez valami Vidára szabott specialitásunk volt az este).
De a biztosítékot nem is az előző esetek verték ki nálunk, hanem Korhut Mihály, aki teljesen elfogadhatatlan módon csúszott rá Mandzukic támaszkodójára. Talppal és nyújtott lábbal. Csak a horvát rutinján és hihetetlen mozgáskultúráján múlt, hogy nem tört el a lába. A nyolcvankilencedik percben, egy barátságos mérkőzésen, a félpályánál.
Büszkék vagyunk rátok fiúk, de nehogy már tahónak menjünk Franciaországba.
Utolsó kommentek