Elfeledett klasszikusok: 12 évvel ezelőtt a Juventus hátvédje meglőtte a futballtörténelem legcsücskösebb gólját. Ha valaki tud pipább pipát, nagyon megnéznénk.

Meg az arcát annak, aki nem ismerte ezt a gólt:

Na mármost csínján a nagy szavakkal, de hiába kutatunk meglehetős emléktárunkban, nem emlékszünk rá, hogy valaha láttunk volna még egy ennyire perfektül kilőtt felső sarkot. Ha pedig nem vitatjuk, és hogy is vitathatnánk, hogy a tökéletes lövés valamelyik vinklit veszi célba, és feltétlenül érinti a kapufát (-fákat), akkor szigorúan objektív szempontok alapján ez itt a futballtörténelem legnagyobb gólja, legalábbis ami a filmen rögzítetteket illeti.

Itt egy közeli és még lassítottabb, talán egy-két millimétert mehetett volna még jobbra, és akkor nincs az a pár századmásodperc a két kapufa érintése között.

A lövés nem csak a nyilvánvaló szempontok okán érdemli ki a mitikus jelzőt, de a szerzője miatt is. Ha valaki, hát Alessandro Birindelli gyönyörűen kimeríti a kapanyélként elsülő balbunkó toposzát, három és félszáz meccsen szerzett 3 darab góljával, köztük ez a világcsodája.

Van abban valami mélyen demokratikus, hogy zseniálisan tehetséges világsztárok generációi rugdossák ezerszámra a gólokat, és akkor jön egy jó munkásember, gondol egy merészet, megtolja befelé, aztán kilövi az úristen pupilláját.

Csak ismételni tudjuk magunkat: mutassanak nekünk ennél nagyobbat.

(Mindez 2002 november 26-án történt, egy Deportivo-Juventus BL mérkőzésen, a szerencsére már el is feledett ún. második csoportkör alkalmával.)