Akkor itt van neked egy eset, amit lehetetlen eldönteni a szabálykönyv alapján.

Az a helyzet, hogy az utóbbi évek támadófutballt támogató törekvéseinek nevében addig bütyköltek a tétlen lessel, míg a szabály tejesen értelmezhetetlen lett. Erre szolgáltatott ékes példát a minapi Athletic Bilbao-Napoli BL selejtezőn esett harmadik baszk gól:

Mint látható a jobbról kiugró bilbaói egyértelműen lesről startol a labdára, ami elaltatja az olasz védők figyelmét, különösen a tőlünk legtávolabb helyezkedőjét, aki így késve veti magát a mögüle szabályos helyzetből induló ravaszdi Ibai-ra, és kész is a baj. Mennyire volt szabályos a gól (túl azon, hogy a bíró megadta)?

A híres 11. szabály így szól: Leshelyzetben tartózkodni önmagában nem szabálytalanság. A játékos leshelyzetben van, ha: közelebb van az ellenfél kapuvonalához, mint a labda és az utolsó előtti ellenfél. (...) Leshelyzetben levő játékos csak akkor büntetendő, ha abban a pillanatban, amikor csapattársa érinti vagy megjátssza a labdát, a játékos a játékvezető véleménye szerint aktívan részt vesz a játékban úgy, hogy:

• beavatkozik a játékba, vagy
• zavarja az ellenfelet, vagy
• előnyt szerez leshelyzetéből

Ez alapján tehát egyértelműen szabálytalan leshelyzetről van szó, hiszen a lesről induló bilbaói megzavarta az ellenfelet, sőt odafutva a labdához, majd azt átengedve érkező társának valószínűleg a játékba avatkozás fogalmát is kimerítette (hiszen a szabály maga is hivatkozik a labda olyan megjátszására, ami nem jár érintéssel, amikor így fogalmaz: "érinti vagy megjátssza a labdát").

Tiszta sor, mondhatnánk, amíg meggondolatlanul meg nem nézzük meg a FIFA hivatalos szabálymagyarázó függelékét, annak is a 11-es paragrafushoz tartozó 3. számú ábráját:

Pontosan az a szituáció, mint Bilbaóban, a hivatalos verdikt pedig teljesen egyértelmű: nem les, mert "nem érintette a labdát". Itt már kezdjük elveszíteni a fonalat, és zavarunkban tovább böngésszük a szabálymagyarázatot. Öreg hiba. Hamarosan ugyanis rátalálunk a 11-es törvény újabb magyarázó passzusaira, amelyek ismét teljes zavarba taszítanak (különösen az alábbi kettő):

• A „beavatkozik a játékba kifejezés azt jelenti, hogy megjátszik, vagy érint egy labdát, amelyet a játékostársa adott le vagy érintett.
• a „zavarja az ellenfelet” kifejezés azt jelenti, hogy egy játékos gátolja ellenfelét a labda megjátszásában vagy abban, hogy képes legyen a labdát megjátszani, úgy hogy egyértelműen akadályozza ellenfele látását, vagy mozgását, vagy úgy gesztikulál, mozog, hogy a játékvezető véleménye szerint megtéveszti, vagy megzavarja ellenfelét. (kiemelés tőlünk)

Akkor most mi van?! Az esetről szóló ábra szerint egyértelműen nem les (hiszen a lesről induló spíler nem érintette a labdát), a szöveg szerint pedig egyértelműen les (hiszen a lesről induló spíler mozgásával megzavarta ellenfelét, ráadásul úgy fest, hogy meg is játszotta a labdát).

Az ellentmondás feloldásához minimum felsőfokú jogelméleti végzettség, néhány felesleges munkaóra és/vagy meglehetős hermeneutikai jártasság szükséges. Lehet, hogy az lenne a megoldás, hogy a védők nem eshettek volna zavarba az adott helyzetben, mert ismerniük kellene a hármas ábrát? És mi van azokkal a bekkekkel, akik nem a vizuális típusba tartoznak? Elvárható-e egy középhátvédtől, egy bírótól és főleg: partjelzőtől, hogy a bonyolultabb leshelyzeteknél filozófiai kritikával illesse a szabálykönyv egymásnak látszólag ellentmondó passzusait?

Avagy, lehet-e minden leshelyzet mellé egy Schleiermachert állítani?


Vagy inkább át kéne végre írni rendesen azt a nyomorult szabályt. Biztos nem könnyű, de ember a Holdon, Bale százmillióért a Realban, még a gólvonalra is sikerült kamerát szerelni, csak meg lehetne oldani ezt is valahogy.

ui: a magyar nyelvű szabálykönyv innen letölthető (angolul itt)