"Most már tényleg azt mondhatjuk: hol van az a Barcelona?" - zengte Kósa Lajos a nagyerdei éjszakában. Hát csoda, hogy imádjuk a stadionavatókat? Most épp a debrecenit.
Az eseményt sajnos csak youtubon láthattuk, úgy látszik a húsvéti tévéműsor nem hozta a kívánt nézettséget. A Sport1 legalábbis élőzés helyett ragaszkodott a Zuhanyhíradóhoz, a Duna meg Verne Gyula magyar vonatkozású klasszikusával jutalmazta a munkásosztályt. De mi persze lélekben teljesen ott voltunk. Talán csak azért akadtunk fel egynémely mondolaton, mert nem részesültünk közvetlenül a 21. századi élményben. Egy ilyen kozmikus Orbán-Kósa váltást a helyszínen megélve például biztos nem jutna eszünkbe többé a racionalitás.
Így azonban értelmi képességeink teljes tudatában hallgathattuk, miként méltatja a büszke polgármester "Magyarország legmodernebb stadionját". Miközben az augusztusban nyitó Albert aréna viszont az FTC-t erősítő Kubatov Gábor szerint lesz "Európa legmodernebb stadionja". Avagy a dicsőség meglehetősen kérészéletű.
Meg úgy egyébként is, mit jelent a hangzatos "legmodernebb Magyarországon" jelző? Kevésbé bombasztikus megfogalmazásban annyit, hogy korszerűbb, mint a pár hete még világcsudájának beállított felcsúti katedrális, és veri a hat éve átadott ETO Parkot. Több új stadionra nem emlékszünk.
Kicsit teljesebb szövegkörnyezetben még sokkal szebb:
Bizonyára az lehet a megoldás, hogy a debreceni lesz a legmodernebb belföldön, a ferencvárosi meg Európában. Ne kérdezzék mi ebben a logika. Csak.
A lényeg persze nem az, hogy meddig lobogtathatja Kósa Lajos a korszerűség zászlaját. Az új létesítmény ugyanis egy lépéssel, azaz "stadionnyival" közelebb visz minket a "világ élvonalához". Mindezt speciel Orbán Viktortól tudhatjuk, akit megihletett a "stadion" szó görögös etimológiája. Nevezetesen, hogy valamikor egy mértékegységet hívtak így. Bizonyára új keletű művészettörténeti tanulmányai során ragadt miniszterelnökünkre ez a hasznos tudás.
A szép gondolathoz csak azt a kiegészítést tennénk, hogy az "egy stadionnyi" távolság az pontosan 184,8 métert jelent, mi pedig - egy valamivel közismertebb mértékegységben kifejezve - fényévekre vagyunk a világ úgynevezett élvonalától. Sebaj, ami kis lépés a magyar futballnak, még lehet nagy lépés a hazának.
Ámen, bár ha az üzemeltetést nem sikerül megoldani, akkor nem csak a haza gyarapszik, de a lyuk is a költségvetésen. Előbb a debrecenin, aztán az országén, amikor megint ki kell segíteni a tiszántúli sikersztorit bő tizenhárom milliárddal.
De inkább ne rontsuk az ünnepi hangulatot ilyesmivel, sőt legyünk olyan nagyvonalúak, hogy nem cinkeljük kedves Lajosunkat audiovizuális formában azzal a bizonyos mondatával. Ó, dehogy nem.
Ebben ugye az a gyönyörű, hogy tavaly nyáron a Loki hamarabb esett ki az Európa Ligából, minthogy a Barcához hasonló csapatok befejezték volna a nyári szabadságukat. Talán még emlékeznek rá, a katalánoknál valamivel szerényebb képességű Strömsgodset csapata mutatta fel a stoptáblát, egy idegenben gurított 3-0-ás győzelemmel. Az új stadionban nyilván kevésbé jelent majd megoldhatatlan feladatot egy Kovács Péter szintű klasszis semlegesítése, de a BL-csoportkör elérése így is meredek elvárásnak tűnik. És még ha sikerülne is, éééés még Fortuna is meghallgatná Kósát, akkor nagyjából úgy járnának, mint a horgász, aki kifogta Godzillát.
De ezen majd ráérünk akkor sopánkodni, amikor Bernáth Csaba izgatottan próbál felkészülni Neymarból. Egyébként meg érthető, hogy az elöljáró egy kicsit elragadtatta magát, nem minden nap kap az ember városa egy ilyen szép stadiont ajándékba. Mert szépnek szép, tényleg. Hogy kitől van, az persze jó kérdés. Mármint innen nézve, mert Debrecenben pontosan tudják. Naná.
Utólag azért egy kicsit fura, hogy a rengeteg különböző köszönetnyilvánítás közt nem jutott idő egy szimpla danke schönre a magyar adófizetők felé. Futballszurkolóként még ennél is zavaróbb, amikor demagóg módon elkalandozó gondolatainkban konvertálgatni kezdjük a költségeket. Nem ám holmi felesleges vastüdőkre, hanem az oly sokat emlegetett tömegesítésre. Ebből a pénzből Magyarország minden egyes általános iskolája számára kiképezhetnénk egy MLSZ Grassroots "C" típusú edzőt, és egy évig alkalmazhatnánk havi nettó 180 ezer forintos fizetésért. Annyi dolga lenne, hogy egész nap szerettesse a gyerekekkel a labdarúgást. Aztán minden évben nem építenénk meg egy-két stadiont, helyette fizetnénk ezeket a jóembereket tovább. És akkor talán más is megmozdulna a magyar futballban, nem csak a betonkeverők.
Utolsó kommentek