Napok óta fel-felröffenünk, ha ez a kép eszünkbe jut, teljesen érthetetlen, hogy miért nem kapott a dolog mind ez idáig nagyobb publicitást.
Elnézést kérünk a Fáy út Maradonájától, de ezt egyszerűen nem lehet kibírni röhögés nélkül. Hogy Váczi Zoli tisztán szeressen valamit, és azt ne a pultnál adják. Ezt még az örök morózus Schiffer András se gondolhatta egészen komolyan.
Ha pedig ezen az első sokkon túlestünk (beletelik egy hosszabb pillanatba), átadhatjuk magunkat a lebilincselő részleteknek. A súlyosan őszinte pillantás, a háttérben gomolygó sötét fellegek, az élére vasalt vintage Jako dressz és persze az egyszerre mindent és semmit mondó megfogalmazás: "volt válogatott labdarúgó". Valóban az volt, egészen pontosan kétszer, de ennél sokkal érdekesebb, hogy miért csak annyiszor. (Nincs drukker harminc felett, ki ne tudná a választ.) Tényleg, se hozzátenni, se elvenni nem lehet ebből a sztoriból, tökéletes mint egy kapufás gól a felsőbe.
Ha Zoltánunk indul egyéniben, biz isten átjelentkeztünk volna érte Angyalföldre, pedig tuti, hogy baromi hosszú volt a hivatalban a sor. Sajnos azonban csak a százhuszonvalahanyadik pozíció jutott neki az országos listán, ami a közvélemény-kutatások alapján nem tűnik éppen befutóhelynek. Még akkor se, ha minden vasasos az LMP-re ikszel, leszámítva persze a Mészöly családot.
Utolsó kommentek