Társai ünnepléséből tudta meg, hogy bement. Andreas Engstrom, a svéd hatodligás Ulvsby csatára hat éve, egy örökletes betegség miatt vesztette el látása 99% százalékát. Csapata múlt heti bajnokiján mégis megadatott neki, hogy újra gólt szerezzen.
"Egyáltalán nem tudok a szemem segítségével tájékozódni, csak 1 százalék maradt a látásomból. 2006 nyarán kezdődött, egyszerre elkezdtem rosszabbul és rosszabbul látni. Két hónapra rá vak voltam."
Andreas a csapás ellenére kitartott csapata mellett. Azóta mindenesként segíti az Ulvsby IF, és jelentős szerepe van abban, hogy a futball klub egyáltalán működik. A múlt héten végre a társaknak is sikerült valamit vissza adniuk, cserébe fáradozásaiért, meg úgy egyáltalán. A Bäckhammar elleni mérkőzésen történt:
"Ahogy az mostanában szokásos, kevesen voltunk, azért magamat is neveztem a cserék közé. A többiek mondták, hogyha kapunk egy tizenegyest, és olyan az állás, akkor rúgjam én. Aztán egyikük jött, hogy itt a büntető, vegyek mezt és menjek."
"Baromira izgultam. Az egyik srác leállította helyettem a labdát, de én azért odamentem, hogy megfogjam, hogy pontosan tudjam hol van. A kapufákat valamennyire ki tudtam venni, próbáltam a jobb oldali felé célozni. Úgy éreztem, hogy kihagytam, hogy egyenesen a kapusba lőttem, de aztán meghallottam a fiúkat. A meccs után azt kérdezték, hogy tudtam ilyen nyugodtan kivárni, míg elindul a kapus. Fogalmam se volt róla."
Huszonkét évesen Andreasnak a foci és a vezetés volt mindene. Aztán egyszerre minden megváltozott.
"(Vasúti) kalauzként dolgoztam, és azt kezdtem észrevenni, hogy annyira romlik a látásom, hogy már a munkámat sem tudom rendesen elvégezni. Elmentem egy szemészhez, de persze nem tudott segíteni. Aztán egy csomó vizsgálat után a kórházban rájöttek, hogy egy különleges szembetegségben szenvedek, "Leber"-em van. Amikor apámmal együtt visszamentünk konzultációra, akkor mondták meg, hogy nem lehet rajtam segíteni."
A vezetésről le kellett mondania, de a fociról nem volt hajlandó. Hogy mit jelent neki az Ulvsby, arról mindent elmond, miként fogadta a sokkoló hírt betegségéről. Kocsiba ült, lement edzésre, és elmesélte a csapattársainak, mi vár rá.
Azóta főként weboldal szerkesztői, statisztikusi és szervezői minőségben él-hal a csapatért, utóbbi feladat nehézségét illusztrálja, hogy idén 17 meccsen összesen 63-an fordultak meg a gárdában.
"Kicsit kaotikus a mostani idény, elment az edző és több játékos is. Sokszor az is gondot okoz, hogy elegen legyünk. Sorra hívom a barátokat, a volt játékosokat, imádkozom, könyörgök nekik. Volt egy meccsünk, amire végül nem tudtunk kiállni."
Hogy a sztárnak kijáró bulvárkodással se maradjunk adósak, hősünk jegyben jár,
menyasszonyát Jennie-nek hívják. Jennie, bár nem kedveli különösen a futballt, de elnézi vőlegényének a csillagászati telefonszámlákat és egyéb kellemetlenségeket, nemrég pedig, saját bevallása szerint, a focival álmodott.
Vissza a tizenegyeshez. Miután a bíró lefújta az Ulvsby-Bäckhammar mérkőzést (6-1), az édesapja hívta telefonon, hogy történt-e valami különös.
"Talán tudta, hogy mire készülnek a többiek. »Semmi« - mondtam. Később este együtt vacsoráztunk, akkor mutattam meg neki a videót. Elsírta magát."
Utószó: Mivel Andreas kifejezetten szimpatikus arcnak tűnik, bizonyára ő is jót röhögne rajta, hogy az NSO-nak mit sikerült leszűrni a történetből:
Utolsó kommentek