Elérkezett az idő, hogy felgöngyölítsük az általunk kissé mostohán kezelt, de kétségtelenül legérdekesebb bajnokság erőviszonyait. Van mit mondanunk, hiszen rettenetesen régen tettünk már ilyet, illetve régen volt ennyire sokszínű és szerethető a Rántotthús liga.

Bajnokságot vezető Manchester United ritka jó őszt fut, ami annak is betudható, hogy végre nem sérült az alapcsapat fele, illetve kapusfronton is jelentőset javultak. Tavaly ilyenkor habzott a szánk De Gea bakiparádéját látván, amiért persze meg is kaptuk a magunkét. Be kell látni, Ferguson ismét bizonyította határtalan edzői képességeit, hogy ezt a negatív spirálba hajló projektet végül sikerült megfordítania. Tegyük hozzá, hogy nem volt olcsó mulatság, ráment a tavalyi BL szereplés (30 millió euró körüli bukta minimum), ugyanakkor tény, hogy De Gea tavaszra nagyon belelendült, meccseket hozott a csapatnak, elképesztő parádékat mutatott be, úgy tűnik, hogy személyében valóban hosszú távon talált megoldást a United. Persze az általunk korábban említett hibák, hiányosságok továbbra is benne vannak (filigrán, bizonytalan a kijövéseknél, potyaképes), tehát véletlenül se hasonlítsuk mondjuk AZ olasz félistenhez, de egy jó kis bravúrkapusról beszélhetünk, aki lábbal is csodás. Jegyezzük meg, hogy Ferguson továbbra is rotálja portásait, Lindegaard is sokat véd, nem tudni, hogy ki a király. Mindketten relatív sok gólt kaptak, ami lehet, hogy a támadóbb összeállításnak tudható be. Egyszerűen annyira fejnehéz a csapat, hogy megéri kicsit feladni a védekezést és felpakolni a csatárokat. Csodás egyveleg jött össze elöl! Van Persie nagyon termel (10 gól, 4 assziszt), a tűéles Hernandez 298 perc alatt lőtt 5 gólt (meccsenként átlagosan 1,4 lövésből), Rooney 4 gól 7 asszisztnál jár, Welbeck pedig a szélen áldozza fel magát (1 gól, 2 assziszt).

A középpályás védekezés így is úgy is gyengus (hiába szajkózzuk...), egyszerűen nincs meg hozzá a megfelelő keret. Bár a skót sosem volt híve nagydarab verőemberek alkalmazásának a középpályán, ráférne a csapatra egy masszívabb szűrő. Hihetetlen, hogy Scholes és Giggs a 38 évükkel még mindig elviszik a boltot (nyögvenyelősen), ráadásul visszatért sérüléséből Cleverley, Fletcher és Anderson is, de ez még így sem a világ legkiválóbb egyvelege.

Az biztos, hogy nagy harcban lesz a csapat a bajnoki címért a Cityvel, ennek egyik igen fontos állomása lesz december 9-én 14:30-kor a derbi, nem kéne kihagyni.

A Manchester City 19 meccs óta veretlen a bajnokságban, elképesztő masszívak. Rengetegszer leírtuk már, hogy Mancini egy túlbiztosított, négyszögletes csapatot épített, amelyen nem lehet átrohanni, amelyben Yaya Toure és David Silva határozzák meg a középpályás labdatartást, ahol olyan csatárkínálat van, amely magától is megnyeri a meccseket. Mégis azt kell mondanunk, csodálkozunk azon, hogy Mancini még mindig a helyén, és nem feltétlenül azért, mert annyira rossz munkát végezne. Tavaly behúzták a bajnokságot (egy szedett-vedett ManU-t épphogy megelőzve), de a Bajnokok Ligájában nem ment a dolog, mint ahogy idén sem, bár el kell ismerni, hogy mind kétszer bitang nehéz kvartettbe kerültek. Az eredményeket illetően nincs tehát akkora baj, inkább esztétikai és emocionális aggályaink vannak. Szerintünk kevés a dinamika a csapatban. Szisztematikus labda nélküli mozgást nagyon nehéz felfedezni a játékában, és alapvetően lassan járatják a labdát. Kiszámítható dolgokat csinálnak, a klasszisok valhogy nem „klikkelnek”, az egész játékuk darabos. Hogy ez Gareth Barry jelenlétének köszönhető, aki mintegy átsugározza társaira a maga képtelen mozgáskoordinációját, vagy Mancini nem szeretné, hogy valami jó szellemiségű brigád alakuljon ki, nem tudjuk. Nincs igazi csapatszellem, a játékosok hozzáállása szenvtelennek tetszik, a csatárok között látványosan nincsenek nagy „love story”-k, a bajtársiasság szikrája sem fedezhető fel ebben a csapatrészben. Megy a kőkemény harc a csapatba kerülésért. Nincs meg a hierarchia, ezért egyelőre nem tudnak előrébb lépni. Tavaly azt jósoltuk, hogy a bajnoki cím katarzisa jobban összekovácsolhatja a keretet, de ez egyelőre nem történt meg.

Vélhetően egyetlen dolog hiányzik még ahhoz, hogy a Manchester City nemzetközi szinten is versenyképes legyen: IDŐ. Kell, hogy kialakuljon egy mag, amely hosszú évekig együtt játszik, kell, hogy lemorzsolódjanak a nem odavalók, akik helyére lehet jobban odaillőket hozni. Finomítani kell a kicsit ész nélkül összeválogatott kereten. Illetve nem ártana javítani az UEFA koefficienst, hogy ne kerüljenek ilyen nehéz csoportba állandóan. Mindehhez jó lehetőség lehet az Európa Liga részvétel, ha komolyan veszik.

Természetesen nekik van a legnagyobb esélyük a bajnoki címre, ez nem vitás, de a United ott van a nyakukon.

A Chelsea mint harmadik erő jelentkezik egyelőre ebben a szezonban, nekünk úgy tűnik (tűnt), hogy jó úton járnak (jártak). A mágikus Didi Drogbával és nagy mázlival elért BL győzelem után Roberto Di Matteonak most már aztán tényleg új alapokra kellett helyeznie csapatát. Essien és Drogba végleg (?) elment, Lampard és Terry pedig végleg megöregedett. A fiatalítás jegyében egész szimpatikus csapat alakult a kékeknél, amelyben egyre inkább összeérett a mag. A védelem még mindig bombaerős, talán egyedül Azpilicueta leigazolása nem vált be annyira (egyelőre). Középpályán védekezésben Mikel és Ramires kiválóak, előre pedig az újonnan jött Hazard és Oscar adja az új keletű minőséget. A belga nagyon erősen kezdett (3 gól 5 assziszt), aztán kicsit talán elhalványult, de számunkra főleg a brazil volt a nagy meglepetés. Mi azt gondoltuk, hogy egy újabb tucatbrazil, hosszú ideig tart majd az átállás, beilleszkedési nehészségek, sokat esik az eső stb., erre bevágott öt meccsen négy gólt a BL-ben, eddigi játéka hatalmas potenciált sejtet. Érdemes rá figyelni. A Drogba utáni űrben még Mata és Torres is megtalálta magát (Fernando úgy, ahogy), mindketten 4 gólnál járnak, sőt előbbi már hat gólpasszt is kiosztott.

Számunkra nagyon korán jött Di Matteo menesztése, egyáltalán nem voltak reménytelen helyzetben. Még a BL-ben is szignifikáns esélyük van a továbbjutásra, a bajnokságban pedig egészen jól álltak. Ha jobban meggondoljuk, azt kell mondanunk, hogy felháborító Di Matteo kilapátolása! Maximálisan megértjük a szurkolók haragját, egy szimpatikus, szerethető koncepcióval dolgozó edző helyére odavitték ezt az izét. Tudjuk, hogy ez nem túl szakmai hozzáállás, de Benitez mind szakmailag, mind emberileg annyira visszataszító, mint egy napon felejtett tömlőssajt, pinaszakállal. Csapatai egy hadsereg mintájára épülnek, az egyéni döntések, a kreativitás minimalizálása nála alapelv. Mindeközben pedig egy hisztérikus és végtelenül beképzelt elmebeteg, aki az unalmat és az undort leszámítva legfeljebb szánakozó röhögést képes kiváltani az ép érzésű drukkerekből. Nem csoda, hogy a Chelsea szurkolói nem nyugszanak. Úgy tűnik Abramovicsnál ezúttal igencsak elgurult a gyógyszer. Nagyjából két hónap szavatosságot tippelünk ennek a remek döntésnek, aztán lehet újabb milliókat szórni végkielégítésre.

(Folyt. köv. a negyedik BL-hely után tülekvőkkel. Geeeeeera!)