Fiatal orosz játékos, hat kiló kokain mesekönyvekbe rejtve, santiagói reptér, chilei börtön, újrafelfedezés, profi szerződés, szabadság helyett maradás: van egy sztorink.
Maxim Molokoedov (népies helyesírással Makszim Molokojedov) három évvel ezelőtt Ecuadorból Moszkvába menet bukott le a chilei fővárosban gépet váltván, annyi kólával a "Bogyó és Babóca" összesbe rejtve, hogy abból fel lehetne vonalazni Robbie Fowler kedvenc futballpályáját. Chilében ezért a mennyiségért meglehetősen jutányos három év letöltendő jár, ami bizonyosan főnyeremény ahhoz képest, ha otthon kapják el. Még úgy is, hogy valószínűleg Santiagóban ülni sem éppen a Ritz hotel.
Mielőtt drogfutár lett volna, Makszim Szentpétervárott maradt ki az iskolából, választva inkább a futballt. Karrierje egészen az orosz másodig ívelt, előbb a 'pétervári Dinamó, majd a Pskov-747 játékosa lett. Utóbbi csapat a neve alapján nyugodtan lehetne tankelhárító rakéta. Hogy mitől bicsaklott meg a pályafutás, nem tudjuk, ő maga csak annyit mond az egzotikus tévútról, hogy "nagy hülyeséget csináltam".
A még mindig csak 24 éves játékos szerencséjére a labda a rácsok közt is pattog, cellák világában gyorsan híre ment "El Ruso" legendás cseleinek és bombáinak. Az elítéltek hamarosan dezodorokkal és egyéb tisztálkodási eszözökkel fizettek neki, csak hogy játékát láthassák. Még bekasztlizásának évében maga Claudio Borghi - akkoriban a Boca Juniors vezetőedzője, ma chilei válogatotté - is jól megnézte magának egy raboknak szervezett futballtornán, mondván ez a srác a ligában is megállná a helyét.
Aztán jó másfél évig nem történt semmi. Közben Makszim megtanulta a börtönszlenget, elmélyedt a vallásban, szorgalmasan focizott és egyre csak gyűltek a tusfürdők. Mígnem a múlt hónap folyamán a Santiago Morning másodosztályú csapatánál úgy gondolták, ők bizony adnának egy (még egy) esélyt a fiúnak. Ehelyt említsük meg Frank Lobos, a börtön focicsapatát társadalmi munkában edző egykori válogatott nevét, aki jelentős erőfeszítéseket tett a két fél egymásra találásának érdekében. A tündérmeséhez persze az is kellett, hogy a chilei hatóságok - Lobos kezességvállalását követően - engedélyezzék Makszim számára a börtön elhagyását az edzések idejére, minden hétköznap 7:30-15 óráig. A börtönfelügyelet szóvivője szerint, ha már ekkora lehetőséget kapott a sorstól, meg kell neki adni sanszot, hogy hasznos tagként integrálódjon vissza a társadalomba. És mi is lehetne hasznosabb, mint egy labdaügyes középpályás nagy lövőerővel?
Hősünk a jelentős kihagyás ellenére már az első edzésen meggyőzte leendő munkaadóit, majd az elsőosztályú Palestino elleni barátságoson szolíd duplával járult hozzá mihamarabbi szerződtetéséhez. Hogy nem csak a csapat szeretett bele a játékosba, de fordítva is nagy a vonzalom, ékesen bizonyítja, hogy egy börtönök zsúfoltságát enyhíteni vágyó - külföldi elítéltekre vonatkozó - amnesztia értelmében Makszim szabad emberként távozhatna az országból, ha akarna. Feltéve hogy legalább 10 évig nem jön vissza. Ő azonban úgy döntött, hogy inkább foglalja még egy évig a priccset a Morning focistájaként.
Pár napja aztán a papírjai is megérkeztek távoli Oroszországból, így ismét, hivatalosan is profi labdarúgónak vallhatja magát. Reméljük most már az is marad.
.
.
Utolsó kommentek