"...gól azonban már nem született, így az MTK némi meglepetésre 4–3-as összesítéssel jutott a Magyar Kupa döntőjébe." ami az NS online szerint "némi meglepetés", szerintünk csoda, a ritka fajtából. Abból, amelynek őszintén örülhetünk.

Nemrég elég éles bejegyzéssel parentáltuk el a magyar futballt, most viszont nem mehetünk el szó nélkül a tegnapi Videoton-MTK kupaelődöntő mellett. Dávid és Góliát meccsén diadalmaskodott a sokkal esélytelenebb, ami eleve nagy szó, a körülményeket figyelembe véve pedig egyszerűen csodálatos, romantikus történetről beszélhetünk.

Egészen a tavalyi év tavaszáig kell visszamennünk időben, mikor az MTK talán túlságosan is megfiatalított csapata kiesett az NB 1-ből. A bajnokság elején még jól rajtoltak, azonban tavasszal fordulóról-fordulóra vesztették el a fonalat, végül a 18-19 éves fiatalok nem bírták elviselni a kiesés rémével járó plusz terhet, és alámerültek. A magyar sajtó mindenféle rémhírek, összeesküvés-elméletek terjesztésében jeleskedett ekkor, mondván, hogy szándékosan estek ki, tulajdonképpen Várszegi Gábor szerette volna az enbékettőt. A véresszájú szurkolók is bundát emlegettek, elsősorban a Garami József – Domonyai László páros távozását követelték hangosan. Előbbit szenilitással vádolták, utóbbit pedig a keret és a klub tudatos lezüllesztésével.

A klub vezetése azonban állandó maradt, ezzel párhuzamosan pedig még egy dolog nem változott. Ez pedig a filozófia. Az egész MTK Hungária FC felépítése és működtetése már több mint 10 éve tudatos modell szerint történik, ez vezetett például a 2008-as bajnoki címhez is. Mindenki kívülről fújja, hogy az utánpótlásnevelés a központi eleme ennek a felépítésnek, melynek ékköve és „Mekkája” a Sándor Károly Akadémia. Innen kerül ki évről évre az a négy-öt játékos, akik a nagycsapat vázát adják. A hiányposztokra kis pénzért (vagy ingyen)  hasznos kiegészítő játékosokat igazolnak, olyanokat, akik mindenféle sztárallűr nélkül tudják segíteni a fiatalok fejlődését. Minden korcsoport hasonló taktikai elképzeléssel lép pályára, hogy a játékosok szinte készen kerüljenek Garami mester kezei alá.

Természetesen egy olyan, a maga függetlenségében jól működő rendszer, mint az MTK modellje, rendre a kritikák kereszttüzébe kerül Magyarországon, és bár a 2008-as bajnoki címet követően az akkoriban ellenzékben lévő Orbán Viktor is elismerő szavakkal nyilatkozott az klubnál folyó tehetséggondozásról, azóta labdarúgásunk hivatalos és félhivatalos megszólalói inkább csak vádolják a klubot, elsősorban a tehetségek elherdálásával, fiatalon külföldre „száműzésével”. Csakhogy, akik így tesznek abszolút vaksággal bírnak. Nem látják, hogy a mai világ, és főleg a futball világa, elképesztően felgyorsult. Őrületes a verseny. Kimarad, lemarad. Mit gondoljon egy fiatal játékos, kinek mobilján edzés után ott virít az olvasatlan levél a Liverpool vagy a Real Zaragoza ajánlatával. Miért ne menne? 18-20 éves, hisz magában, bízik a képességeiben, ráadásul a hétvégén se volt rendes melegvíz a vendégöltözőben. Ki vállalja fel azt, hogy nem engedi el valami olyan homályos érvrendszerrel, hogy: „itthon jobban tud fejlődni”, vagy: „erősödnie kell még mentálisan”. Lehet, hogy némelyek pályafutása később nem úgy alakult, ahogy álmaikban elképzelték, de valljuk meg, hogy mindannyian hajlamosak vagyunk „nagyot álmodni”. Sokszor túl nagyot is. A realitás azonban az, hogy hosszú évek óta az MLSZ válogatottjainak jelentős részét az MTK által saját pénzen kinevelt fiatalok alkotják.

A Videoton elleni kupapárharc pedig egy gyönyörű metafora megvalósulása volt. A gazdasági elit által agyonszponzorált, többnyire külföldi légiósokra építő szupercsapat képtelen volt lebirkózni a csöndben, alázatosan dolgozó, és a másodosztályból feljutni készülő csikócsapatot. Ez az írás nem a Videotont hivatott negatív példaként felhozni, hiszen Székesfehérváron igenis rengeteget tesznek a magyar futballért, a nem csekély befektetett pénzügyi áldozat a többi magyar klub költségvetését is gazdagítja a játékosvásárláson keresztül, saját pénzen felújított stadionját egyre több szurkoló használja, és kiváló játékosokat és edzőket hoznak el hazánkba, ami mindenképpen elősegíti a bajnokság színvonalának emelését.

Ezen a két meccsen azonban eltűnt a költségvetések közti különbség, és a pechesen elveszített hazai meccs után az MTK képes volt szenzációt okozni. Foggal, körömmel, sokszor fapados eszközökkel, de őrületes hittel és a saját képességeiben való abszolút meggyőzödéssel. Természetesen a Videoton jobb csapat technikailag, és valószínűleg nem érdemelt kiesést, de hogy az MTK nagyon megérdemelte a döntőbe jutást, az biztos. Nagyon megérdemli Garami Józsi bácsi, hogy a taktikája működött, nagyon megérdemli a vezetés, hogy jövőre valószínűleg az UEFA kupában indulhatnak. Óriási elégtétel ez, és most mindenki, aki egy éve fröcsögve szidta őket, vagy újságírói perverzióját kiélve rágalmazta a klubot, bocsánatot kérhet. Aztán pedig példát vehet alázatból és a professzionálisan dolgozó, szakmájuk iránt elkötelezett emberek viselkedéséből.