HTML

Megosztás

Utolsó kommentek

Címkék

afrika kupa (5) anglia (7) angol (30) arsenal (26) bajnokság (16) balotelli (8) barcelona (36) basel (5) bayern (12) bíró (6) bl (34) BL (8) botrány (11) brazil (11) bunda (9) chelsea (23) city (20) cl (5) conte (8) coub (8) dirty tackle (6) dortmund (9) eb (9) Eb (5) egervári (5) elemzés (7) epic (6) epl (14) európa (6) fabregas (5) fail (19) ferguson (11) foci (6) FTC (6) ftc (11) gif (33) gól (18) guardiola (9) holland (6) Honvéd (7) honvéd (5) inter (14) Juventus (9) juventus (25) Kispest (5) kupa (5) lazio (6) liverpool (11) madrid (8) magyar (37) Magyarország (18) magyar futball (6) magyar válogatott (7) manchester (23) manchester city (7) manchester united (8) mancini (7) messi (16) milan (25) mlsz (5) MLSZ (5) mourinho (18) MTK (5) mtk (6) napoli (12) nb1 (11) NB1 (7) német (11) newcastle (7) ns (8) olasz (34) öngól (7) Orbán Viktor (8) orosz (8) összefoglaló (5) pepe (5) PFLA (9) pirlo (7) piros (6) rasszizmus (6) real (15) real madrid (9) roma (6) rooney (5) selejtező (14) serie a (12) spanyol (20) svéd (7) színes (33) szines (31) tottenham (6) ügy (6) united (7) válogatott (19) vb (8) vicces (7) videó (67) video (89) Videoton (5) wenger (5) Címkefelhő

e-mail

togon@protonmail.com
webmester

A nagy büdös helyzet

Nem kerülgethetjük örökre a borzasztó, tompa puffanást, bár magyarázatunk nincs, csak érzéseink. Szerintünk épelméjű ember nem követ el öngyilkosságot, sem a foci miatt, sem másért. És főként nem E. Károlyért. Sajnos azonban az ilyen tragikus esetekben az ok kevésbé fontos, mint az elhatározás. Az a szomorú igazság, hogy aki tényleg le akar ugrani a  tizenhatodikról, az nem küld jeleket. Mert nem az a nagy titok, hogy valami nem stimmel, hanem az, hogy ennyire. Ezért nincs a környezetnek esélye a közbeavatkozásra. Hogy Kutasi Róbert miért nem látott kiutat, nem tudjuk. Találgatnunk orosz rulettezés volna a kegyeletsértéssel. Nyugodjék békében.

Amiről viszont szólni kell, az a magyar labdarúgás otthonos bűze. Az orrfacsaró szag, amelyet mindenki érez, mégis mintha mindenki boldogan elfeledkezne róla, hogy valahonnan jönnie is kell. Persze így sokkal könnyebb megszokni, ne adj isten megszeretni, becézgetve hazai klímának nevezni, stb. Most viszont egyre szaporodó ügyek bizonyítják, hogy ahol szag van, ott bizony szarnak is kell lennie. És így már azért zavaróbb a szúrós illat. Na de, hogy került a trágya a rendszerbe? Ha a szakmát kérdezzük, természetesen kívülről.

Senki sem tudott róla, egyszer csak felütötte a ronda fejét, behálózta a morális selejtet és rákként harapódzott el a magyar labdarúgáson. Most viszont hál'isten lefülelték és gyorsan kivágják, kicsit fájni fog, de aztán boldogan húzhatjuk ki egészséges testünk, kezünkben a negatív lelettel. Csak azt nem értjük, hogy miként verhetett valami észrevétlenül gyökeret egy olyan zárt közösségben, mint a hazai futball. Ahol mindenki ismer mindenkit, és semmi nem maradhat titokban. Főleg nem, ami kintről jönne. Ez egyszerűen nem reális, mondhatni ennyire nem becsülhetjük le a szakmát. Sokkalta rutinosabb dinasztiáról van szó, szorosan összekapaszkodva zuhannak lassan félszáz éve.

Mégis, tételezzük fel jóindulatúan, hogy pont erről valahogy lemaradtak. Még mindig ott a kérdés, vajon a kezük nyomát viselő magyar futball mennyire hajlamos a kórra. Gondolunk itt a minden újító szándékot még a gyermekágyban legyilkoló belterjességre, a kegyúri viszonyokból fakadó átláthatatlan finanszírozásra és a szakmai és etikai szempontokat könyörtelenül bedaráló mutyivilágra. Kell-e jobb táptalaj? Igazából baromi hülyének érzi magát az ember mostanában, hogy azt hitte, csak focizni nem tanulhatnak meg tisztességesen a magyar srácok idehaza. Hogy hússzor kell kattania a bilincsnek mire leesik: mégis miért lennének különbek az utódok, mint a közeg? Hisz megannyi játékos a rendes fizetését se kapta (kapja) sokkal legálisabb forrásból, mint a bundázással. Tudtuk jól, hogy a focinknak nincs erkölcsi alapja, mégis őszintén meg vagyunk rökönyödve , hogy ennyire férges almák potyognak a fáról.

Mit tehet ilyenkor az a pár tízezer furcsa ember, akit valamiért még érdekel, hogy merre pattog a laszti a magyar bajnokságban? Ha semmi más, de a bénaság még legalább hiteles volt, a kirívó ügyetlenségek még képesek voltak elfeledtetni az emberekkel a szürke hétköznapokat, az élet igazságtalanságait. Mostantól viszont maró kétség, vajh tényleg azért tisztázott kézzel a védő, mert zavarában összekeverte a lábával, vagy tán megfizették érte? Végkép ki lettünk semmizve, már a paródiát is elvették tőlünk. Ahogy borzasztó csalódások idején szinte kötelező, megtört szívünkre a dicső múlt emlékeiből kennénk balzsamot. Ha tehetnénk.

Ám az a nagy büdös helyzet, hogy a bundázás hozzá tartozik a magyar labdarúgáshoz. Mást ne mondjunk, tele a pantheonunk bevallott bundázókkal, a Császártól Mészölyön át, egészen a Mezey legényekig. "Aki nem bundázott, az nem is igazi futballista!" mondta igen frappánsan egyetlen aranylabdásunk, és senki nem háborodott fel rajta. Kálmánbára tavaly aggatták rá a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét, tán utána a fogadáson újra elmesélte a legendás történetet, hogy miként vitte a zsetont győrbe, és adta át az ellenfél csékájának (edzőként!). Esterházy M. meg eközben vígan sztorizgat valami bulvárlapnak a derbeceniek százezreiről és a kocsiban megrohadó libamájról. Rájuk miért mosolyog elnézően a történelem, és mindazok, akik most tapsolnak, hogy ott viszik L. Ákost bilincsben? Nekik miért volt szabad? Mert régen volt, hőskor volt és főleg átkos kommunizmus. Különben is, ők még tudtak focizni. És mennyi örömet szereztek. Nekik adni-venni néhány bajnoki címet, csak egy színes anekdota a nosztalgikus visszaemlékezésekben. Hiszen ők a históriánk, kikre párás szemmel gondolunk a sivár jelenben. Aki viszont öt éve elcsalt egy tétnélküli ligakupa meccset, mondjuk mert a klubjától hónapok óta nem kapott fizetést, az ott rohadjon meg a börtönben és soha többé ne léphessen a szent gyepre. Így jár, aki csak a becstelenségben képes követni példaképeit.

Avagy tételszerűen: ha már valaki nem tud futballozni, legalább legyen tisztességes. Miből is látszik, hogy nálunk az utóbbi valamiért kevésbé fontos elvárás, mint az első. Tradícionálisan. Vagyis annyira azért nem meglepő, hogy már ezt sincs kitől megtanulni. Persze tragédiának ettől még tragédia.

2012.03.06. 09:51 futballsz'

Szólj hozzá!

Címkék: mészöly mezey albert flórián bunda kutasi róbert

A bejegyzés trackback címe:

https://futballsznob.blog.hu/api/trackback/id/tr454292302

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása