Emlékmű a magányos vendégszurkolónak, lehet rajta röhögni, vagy gúnyolódni, de ez pohos, bongyor és szemüveges fiatalember maga a futball. Mert nem a füstbomba, a görögtűz, vagy a drapéria, az önfeledt üvöltés, nótázás, tombolva ugrálás teszi az igazi drukkert, persze azzal sincs semmi baj, hanem csendes egymaga ülni a végtelen karéjban és nézni, nézni amint egyre hízik a vereség, na ez már szobrot érdemel. Kicsit meg vagyunk rendülve.
Utolsó kommentek