Elkötelezett olvasóink már megszokhatták, hogy időnként lefordítunk arra érdemes külföldi blogokban megjelenő írásokat. Így teszünk most a tegnapi Early Doors Balotelliről szóló cikkével, ami a mi véleményünket is tükrözi. Persze kicsit átírtuk, hogy magyarul is legyen olyan jó, mint az angol.

A Mario Balotelli felrántott meze alatt rejlő szlogen (Why always me? - Miért mindig én?) Joker elhíresült mondatát jutatta eszünkbe a Sötét Lovag című Batman filmből: Why so serious? (Miért... vagy... ilyen.. komoly?).

Hasonlóan a Heath Ledger játszotta figurához, Balotelli mára anarchista ikonná vált, a lázadás ellenállhatatlan megtestesítőjévé, aki fittyet hány a társadalmi normákra, és magasról tesz az autója szélvédőjén elhelyezett Mikulás-csomagokra. Nem is lehet kérdés, hogy ő Joker. Talán a legjobb, akit az angol futball valaha látott.  Csakis ebbéli minőségében lehetett belőle a Mancehester City "Tüzijátékbiztonság-ügyi Nagykövete", természetesen jelleme, és péntek éjjeli kalandja is predesztinálták a tisztségre (vélhetően a City PR részlegének is jár a gratuláció). 

A szombati híreket figyelembe véve ez ütősebb, mint amikor Keith Richards lett egy drogprevenciós kampány arca. Tévedés ne essék, mi mindezzel maximálisan egyetértünk, sőt nem is állnánk meg itt. Balotellinek sokkal jelentősebb és magasztosabb szerepet kellene betöltenie a közéletben. Első körben rögvest megválaszthatnák Manchester parlamenti képviselőjévé. SuperMarionak fontos, sőt forradalminak is nevezhető elképzelései vannak a jóléti állam működéséről, amit tettei is alátámasztanak, például komoly és jól dokumentált múltja van a csöveseknek való pénzosztásban. Itt egy ember, aki nem fél újraelosztani a vagyont, még ha ez közvetlenül teszi is, pénzzel teli bőröndökből.

És az oktatás? Miként is felejthetnénk, hogy Balotelli személyesen látogatott el egy manchesteri iskolába, az iskolai erőszak elleni küzdelem nagyköveteként. Ha azt gondolnák, hogy a politikai ambíciókról való duma nevetséges, nekünk úgy tűnik, már a kampány is elkezdődött. Legalábbis a hírek arról szónak, hogy a győzelem után egész délután fel-alá autózott Manchester belvárosában, Bentley kabriójából osztogatva pacsikat a vidám járókelőknek. Őszintén, sokkal meggyőzőbb politikus lenne, mint a Westminster szűkagyú tucatfigurái, persze csak addig a pillanatig, amíg nem vezetnek be ünnepi jelzőtrikókat az alsóházban.

Nem nyugszunk, amíg nem emelnek 50 láb magas SuperMario aranyszobrot Anglia valamennyi városában, és nem az ő arca köszön vissza minden reklámtábláról, á la Kim Dzsong Il. Soha még kultfigura nem érdemelte meg ennyire a nép imádatát. Társadalmi támogatottságának mértéke mára Észak Koreán kívül ismeretlen méreteket öltött.

Mindenki szereti Mariot. Már-már úgy állunk, hogy ha valaki nem szereti Mariot, az vagy lelkileg halott, vagy Joey Barton maga, aki valószínűleg totál kiborult, hogy már nem ő a Premier League legvitatottabb játékosa. Nietzsche idézetekbe belefáradó korábbi kedvencünk manapság csak reciklált Smiths dalszövegeket csivitel Twitterjén, reméljük Mario soha nem süllyed idáig.

Aggasztó viszont, hogy Balotelli mintha nem venné elég komolyan feladatait Anglia Legnagyobb Embereként. Például hiteltelenül szigorú hangot ütött meg, amikor bemutatták a Citeh tüzijátékügyi nagyköveteként.

„Fontos, hogy a gyerekek ne kavarjanak a tüzijátékkal. A tüzijáték veszélyes lehet, ha nem megfelelően használják. Követni kell a használati útmutatót. Az újságok hamis történetet adtak elő rólam. Nem én gyújtottam meg a tüzijátékot, hanem egy haverom. Nem tudtam semmiről, mígnem egyszer csak egy kiáltozást hallottam a fürdőszobából. A haverom elnézést kért tőlem. Elég hülye dolgot csinált.”

Balotelli rutinos követői már tudják, hogy mindez csak egy belépő az újabb őrültségekhez. Lásd péntek reggel még olyan hírek jelentek meg róla, hogy sokkal érettebb személy lett belőle:

„Az én döntésem volt, hogy megváltoztattam az életem. Már nem a városban lakom. Vidéken minden csöndesebb, én pedig próbálok többet otthon maradni. Talán több időt töltök majd a családommal, a haverjaimmal, vagy a barátnőmmel. Lecsendesedtek a dolgok, lassan felnövök.”

Az interjú után nem egészen 24 órával majdnem sikerült felégetnie a házát, egy nappal a kulcsfontosságú manchesteri derbi előtt.

Gyorsan megnyugtatnánk olvasóinkat, hogy azért a bemutatkozó beszéd is tartalmazott némi fűszert.

„A City drukkerei még a nehezebb időszakokban is támogattak. Amúgy meg nem érdekel, hogy az emberek miket beszélnek rólam. Csak a focira, a menedzseremre, a barátnőimre és a családomra figyelek.”

Barátnőim? Igen, így többes számban. Mégis hány tagú lehet vajon SuperMario háreme, tanakszunk magunkban a furcsa kijelentés után, várakozással terhes hangulatban. Arra emlékeztet a dolog, mint amikor Royston Drenthe-től megkérdezték, hogy milyen sűrűn él szexuális életet.  „Úgy érti a feleségemmel?” felelt a holland.

Aggódhatnánk, hogy az emberek idővel ráunnak Balotellire is, de az ő esetében nem valószínű, hogy ez egyhamar bekövetkezik. Az angol foci kényszeres megtisztítása és a média mindent elnyomó jelenléte azt eredményezte, hogy a Premier League tele van James Milnerekkel, akármilyen aranyosak legyenek is. Aki viszont most viszont itt áll előttünk, az a Best, Gascoigne, Cantona vérvonal tökéletes örököse. Lehet emelni a szobrokat.

Forrás: EarlyDoors