Gondoljuk sokan látták, miként tette idézőjelbe a Barcelona tegnap esti produkcióját az opportunista milánóiak két találata. Egy az elején, egy a végén, keretes szerkezet, mondhatnánk, bár a keretről legalább annyira asszociálhatnánk a gyógyászati segédeszközre, és a vénséges vendégek mozgáskultúrájára.

A katalánokkal kontrasztban szinte sérültnek tűntek a derék taljánok, kivéve persze Pato, Silva és az örökifjú Seedorf. Ezért is illeti őket óriási dicséret az ikszért. Lehet fanyalogva lobogtatni a statisztikát, de ettől még tény, hogy Allegri gárdája tökéletesen megérdemelte a pontot. A hihetetlen technikai és sebességbeli hátrányban lévő olaszoknak csak úgy lehetett esélye a rettenetes vereség elkerülésére, hogy kiiktatták a meccsből a futóversenyeket. Ennek jegyében le is szűkítették a területet a saját tizenhatosukra és annak közvetlen előterére. A vendégek még akkor sem hagyták, hogy megnyúljon a pálya, ha náluk volt a labda, minden akciót a lehető legdirektebb módon próbáltak megoldani, egyszemélyes támadásaikat csak a barca kísérte és a kamera (mármint azt a párat, ami túljutott a félpályán). 

A sűrű szövésű védvonalban sokkal kevésbé számított a veteránok rozoga kondíciója, ellenben felértékelődött a rutin, az intelligencia és a koncentráció. Ha egyet kell csak lépni, még Nesta is isten. Ráadásul pszichésen is a Milan javára dolgozott a leosztás, lévén a Barca köztudottan hajlamos belefeledkezni a tilitoliba. Nagyon tanulságos az első barcelonai gól brutális egyszerűsége. Semmi kényszerítő, vagy komplikálás, Messi kilő és megkerül mindenkit, aki arra jár, aztán bepassz. Egy ilyen akciót nem lehet leolvasni. Hazai szemszögből az ehhez hasonló szimpla megoldásokból volt nagyon kevés, felesleges variálásból meg bosszantóan sok. Úgy tűnt, hogy állandóan fejben akarják verni a taljánokat, ahelyett, hogy parasztosan lefutnák őket. Mintha az összes lehetséges sportág közül pont sakkban akarnánk verni Portisch Lajost. Az AC sokat látott védői sorra fülelték le a cizellált támadásokat, amikor pedig kellett, persze szerencséjük is volt.

A Barca magát hibáztathatja leginkább, a kaotikus hátsó alakzatért pedig külön kijár egy szigorú ejnye Guardiolának, azért az nem járja, hogy Abidal kilencven percig egyedül játssza mind a négy védőt, feltűnve jobb, bal, közép, mikor hol kellett valaki, aki már látott csatárt közelről. Mondhatja Pep, hogy Patót Usain Bolt se érte volna utol, de egy tisztes középső védő legalább felrúgta volna, vagy leütközi, mielőtt kilép. Mindezek ellenére a csoport favoritja továbbra is kék-vörös, de végre már az olaszoknak is van mire kihúzniuk magukat.

Többiekről sebtében + videók: tovább.

Egyéb pályákon nagyjából minden úgy alakult, ahogy vártuk, Chelsea simán nyert, Torres ugyan nem szerzett gólt, de adott két assziszt, a második elég pofás (de nem szebb, mint David Luiz csodásan kanyarodó lövése az elsőből). Köteles eközben lehúzta a rolót a Valencia ellen, volt dolga rendesen, brávó.

Luiz gólja:

Köteles a hős:

(by goalsarenaorg)

Portói Hulk-showról a Sahtyor meccsen már esett bejegyzés, a ciprusi APOEL Zenit elleni győzelme kapcsán pedig megkérdeznénk az orosz ligát ajnározóktól, hogy ez volna az őrült fejlődés?

(by tvgolo.com)

A Dortmund hiába rohant át az Arsenalon, végül az egy pontnak is örülhettek. Reméljük korábbi tanácsunk ellenére legalább Perisics lövésének idejére sikerült levenniük szemüket Götze bokáiról. Még mindig tátva a szánk. (Először a mérkőzést köszöntő élőképtől állt be ez az állapot.)

 (by todayfoot.com)