Nem is virradhattunk volna napsugarasabb hétfőre. Eufóriánk azóta tart, mióta kávéval kábán pillantva felcsapott monitorra Fabregas katalánba költözésével köszöntött a futballvilág. Kinek és miért jó ez, majd elemzünk, ha kiszállt fejünkből a pezsgő, mire cseréltük a meleg bögrét azonnal. Egyelőre hadd ünnepeljük felszabadultan, hogy hivatalosan is véget ért az évezred legvontatottabb, legszenvedősebb és legémelyítőbb átigazolási mizériája. Mert hiába szerethető amúgy a történet valamennyi szereplője, az évek óta nyíltan zajló ezzel fekszik, de azzal gondol-tól minden jobb érzésű közvéleménynek kifordult a gálája, nekünk is. Már csak pár nap sírós-nosztalgiázós egymás nyakába borulást kell kibekkelnünk és egyszer-smindenkorra elfeledhetjük a történetet. Persze jobb nem elkiabálni, még a végén néhány nehezen beilleszkedős hónap után rácsörög Arséne, hogy takarítás közben megtalálta az egyik pólóját, és most akkor elküldje postán, esetleg nem volna-e kedve felugrani érte...